Számos fórumon hallunk arról, hogy a víz jelenléte meghatározza mindennapi életünket, természetesnek vesszük, hogy a jó minőségű ivóvíz kellő mennyiségben mindig a rendelkezésünkre áll. Ugyanakkor gyakran pazaroljuk, szennyezzük vízkészleteinket, pedig a jövő generációjának vízellátása attól is függ, hogy mi most hogyan gazdálkodunka felszíni és felszín alatti vizeinkkel.


 

Évek óta jelent problémát az illegális vízkivétel, annak ellenére, hogy aki ily módon jut vízhez és használja azt, jelentős büntetésre számíthat. Azok táborába tartozom, akik az illegális vízkivétellel nem értenek egyet, és támogatom, hogy büntessék meg, aki így jut vízhez, mégis örülök egy kicsit annak a nemrégiben megjelent jogszabálynak, amely most azok számára teremt lehetőséget a büntetés elkerülésére, akik eddig kikerülték a hivatali utat. A jogszabály szerint ugyanis, aki 2018. december 31-ig kérelmezi az illegális kútja fennmaradásának engedélyezését az illetékes vízügyi hatóságnál, az mentesül a bírság megfizetése alól, vagyis amnesztiát kap.

Miért csak kicsit örülök? Azért, mert így egyrészt valóban megalapozható és jól tervezhetővé tehető a vízkészletekkel való gazdálkodás, hiszen rálátunk majd azokra a vízmennyisségekre, amelyek használatát eddig nem ismertük. Másrészt azonban nem tudom, vajon mi ösztönzi majd az eddig a hatóság elől rejtve maradtakat arra, hogy mégis előbújjanak.

Erre a kérdésre akkor tudnánk megfelelő választ adni, ha ismernénk annak okát, hogy miért is létesít valaki illegálisan kutat magának. Talán olyan válaszokat kapnánk, hogy drága az engedélyeztetés, miközben végeláthatatlan bürokratikus eljárás és folyamat húzódik meg mögötte, vagy, hogy csak kevesen buknak le az illegális vízkivétellel, mivel egy sekélyebb kutat (30,0 – 40,0 m) néhány óra alatt megfúrnak és az ellenőrzésre nincs meg a megfelelő humán kapacitása  a hatóságnak.

Nézzünk akkor ezután egy kicsit. Az amnesztiát a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) kezdeményezte és támogatta, így ők tudják a leginkább megválaszolni azt a kérdést, hogy mi várható az intézkedés hatására.  A fennmaradási engedélyezési eljáráshoz ugyanazt a tervdokumentációt, mellékleteket kell benyújtani, amit egyébként az üzemeltetési engedélyezési eljáráshoz kell csatolni, ennek követelményei a NAK portálján található tájékoztatóban megtalálhatóak. Ami a bürokráciát, az adminisztrációt és a szolgáltatási díjakat illeti azonban a terhek mégis kevesebbek, mivel ez így már csak egylépcsős engedélyezési eljárás, hiszen kimarad a megépítéshez szükséges létesítési engedélyezési folyamat. Nem beszélve arról, hogy a legalizált létesítményekkel az öntözésfejlesztési támogatási forrásokra is megnyílik a pályázási lehetőség. Azok, tehát, akik öntözésfejlesztésben gondolkodnak, biztosan élnek a bírság elkerülésének lehetőségével, illetve azok számára is kedvező ez az engedmény, akik a „túl sokba kerül” kategóriába sorolhatók.

Azok azonban, akik még az amnesztia ellenére is gondolkodnak, hogy a bejelentés mellett tegyék-e le a voksukat, az én személyes érvem az lehet, amivel kezdtem az írásomat: gondoljanak a gyerekeikre, és azok gyerekeire, na meg az azokéra, akik számára most kell biztosítani, hogy a jövőben, ugyanolyan természetes legyen számukra, hogy amikor megnyitják a vízcsapot, abból folyik a víz, mint számunkra itt a jelenben.