Igaz mi alapanyag termelők vagyunk, de a fejlődés iránya az alapanyag feldolgozásában, és ezt követően magasabb áron való félkész vagy késztermékként történő értékesítésében számunkra is érdekes tapasztalatokat nyújt.


 

Ezt a lépést nevezik a közgazdászok hozzáadott értéknek, amikor nem a nyers málnát, hanem pl. az általunk megtermelt málnát málnaszörpként értékesítjük. Ezzel a lépéssel, magasabb árbevétel és egyben haszon realizálható, mintha kizárólag friss gyümölcsöt értékesítenénk.

A kiállítás meglátogatásának célja, olyan élelmiszeripari technológiák „felfedezése”, vagy olyan termékek megismerése, amelyre az általunk elérhető fogyasztóknak szükségük, és egyúttal fizetőképes keresletük is lenne. Mivel mi a bogyósgyümölcsök mellett, meggyet és almát is termesztünk, így meglehetősen széles azoknak a termékeknek a köre, amit készíteni tudnánk. Persze itt azt is szem előtt kell tartani, hogy ezeket a késztermékeket el is kell tudni adni, hiszen ez nem a mi szakmánk és nem is a mi pályánk. Mi alapanyag termelők és azt több-kevesebb sikerrel értékesítő gazdaság vagyunk, a késztermékek piaca egy teljesen ismeretlen pálya, hiszen egy ilyen fejlesztés már egy külön ágazat. Ami nem is lesz a családi gazdaság része, hanem egy „külön életet élő” vállalkozás kell, hogy legyen. Egy olyan új vállalkozás, ami megáll a saját lábán. 

A kiállítás nagyobb volt, mint azt gondoltam. A kiállításon részt vevőkről készült egy összefoglaló katalógus, ami alapján 7000 kiállító érkezett a világ 102 országából október 10-14-ig Kölnbe az ANUGA-ra. A kölni vásár területén a 11 nagy méretű, emeletes pavilon kiváló helyszín volt.

Egy napom volt a kiállításra, reggel 10-től megállás nélkül mentem este 6-ig, és így is csak a zöldség-gyümölcsöt feldolgozó ágazatok által betöltött pavilonokat tudtam megnézni. Nem volt már időm a hús, illetve a tejtermékeket, de még a technológiai részeket sem megnézni. A világ minden pontjáról érkeztek kiállítók, akik az élelmiszereiket kínálták, egymásnak és a nagy világnak.

Ez a vásár nem kifejezetten a fogyasztók kiállítása, az látszódott, hogy a standokon komoly üzleti tárgyalások zajlottak nagyjából délután 4 óráig, ezután minden kiállító elkezdett csomagolni, és a termékeit osztogatni. 5 órakor az emberek nagy része már fejenként legalább 2-3 nagy táskával a kezében sétált és kereste a további zsákmányok begyűjtésének a lehetőségét. Mire eljött a záróra, számomra már kifejezetten nyomasztó volt a pavilonokban sétálni, mert kicsit olyan érzése támadt az embernek, mintha egy katasztrófa film közepén lenne. Üresen álló standok, kifosztott polcokkal, és a repülőgépükhöz siető kiállítók és nézelődök tömege áramlott, szatyrokkal felpakolva a kijáratok felé. Én pedig próbáltam olyan standot keresni, ahol még volt képviselő, és jobb esetben termék is.

A gyümölcs feldolgozás minden formájával találkoztam. Ami számomra érdekes volt, hogy liofilizált (fagyasztva szárítás) gyümölcsöket csak néhány helyen kínáltak. Ezzel szemben rengeteg mély fagyasztott, illetve gyümölcs sűrítményt kínáló cég volt jelen, a világ minden pontjáról, többek között Magyarországról is.

Nagyon érdekes tapasztalat volt az is, hogy rengeteg olyan gyümölcslé készítő cég van, amely egyszerűen sűrítményből készíti a gyümölcslevet. A friss gyümölcsből először egy vállalat elkészíti a sűrítményt, azaz hőkezeléssel elpárologtatja a vizet, amit aztán víz hozzáadásával, újra gyümölcsléként ad el egy másik cég. Ezzel a módszerre alapvetően nincs is semmi baj, hiszen ma már számtalan gyümölcslé készítmények közül választhatunk. Aki akar, le tudja venni a boltok polcairól a magasabb árfekvésű, viszont mérsékelten hőkezelt smoothie-kat, de vásárolhatunk, kedvezőbb áron, sűrítményből készült, alacsony vagy magasabb gyümölcstartalmú gyümölcsleveket is. A fogyasztók pillanatnyi kedve és sajnos a pénztárcája fogja eldönteni, hogy melyik termék kerül a kosarába.

Nekünk gyümölcstermesztőknek csupán az a bajunk, hogy a friss gyümölcs szállítása a sűrítménnyel összehasonlítva mindig drágább lesz, hiszen egységnyi késztermék előállításához több friss gyümölcsöt kell szállítani, mint sűrítményt. De igaz ez a fagyasztott termékekre is.

Ezek alapján megállapítottam, hogy nincs más hátra, mint előre! Nekünk alapanyag termelőknek el kell indulnunk a feldolgozás útján, így vagy úgy, de meg kell oldanunk. Közösségi beruházással, már működő feldolgozó ipari céggel összefogva, vagy nulláról, egyedül indulva. Ha szeretnénk export piacokra jutni, ezzel csökkentve az érétkesítésből adódó kiszolgáltatottságot, valamilyen szinten fel kell dolgoznunk a termékeinket.

Az ANUGA meglátogatása rendkívül tanulságos volt számomra. De nemcsak mint gyümölcstermesztő, hanem mint fogyasztó is. És ha nem vonattal mentem volna, akkor valószínűleg még néhány napig ehetnénk itthon is a különlegességeket.