Nagy viszályság van a vidéken- hallom falugazdászoktól. Sok a vita, a meg nem egyezés, a perpatvar. Gazdáink alig, hogy közösen belekezdenek valamibe, már össze is vesznek. Nem nagyon akaródzik az együttműködés. A gyakorlat azt mutatja, hogy az egyéni érdekek, még ha rövidtávon érvényesülnek is, sok esetben mindent felülírnak. Vajon hányadán állnak egymással gazdáink? Hogyan lesznek összefogáson alapuló fejlesztések?


 

Többek közt erre keresi a választ a NAK Termelői együttműködésekkel kapcsolatos felmérése, amelyet a gazdák és integrátorok még szeptember közepéig tölthetnek ki (link). A felméréssel nagyszerűen lehet szondázni a magyar gazdák lelkiállapotát, együttműködési kedvét, közösségi szellemét, vagy éppen érdektelenségét, a közös tenni akarás hiányát.

Mindenestre felmérés nélkül is egyértelműen látszik, hogy a magyar panaszkultúra és az ellenségeskedés gazdatársadalmunkat is alaposan mételyezi. Hogy mennyire igaz ez és mi az együttműködések, vagy széthúzások alapja, arra majd a felmérés minden bizonnyal közelebbi választ fog adni.

A kérdőív kitöltése során a gazdák ráébredhetnek, hogy hány és hány terület kínálkozik a kooperációkra. Például ott a gépi bérszolgáltatás, a kölcsönösségen alapuló munkák végzése, a gépek, eszközök kölcsönadása egymásnak, a termelési erőforrások közös beszerzése és használata, a közös értékesítés, a termeléshez kapcsolódó szolgáltatások közös igénybevétele. Összefogással a termelői erőforrásokat hatékonyabban lehet kihasználni, a közös feldolgozásból többletjövedelem származik, csökkennek a beszerzési és piacra jutási költségek, könnyebben és gyorsabban juthatnak információhoz. És a sort még folytatni lehetne.

Mint az a frissen megjelent Vidékfejlesztési Program Kézikönyvből is könnyedén kikereshető, számos összefogást ösztönző pályázat indul és több pályázatnál is plusz pontot fog jelenteni, ha társulnak a gazdák.

Az biztos, hogy a vidékfejlesztőknek, szaktanácsadóknak, falugazdászoknak nagy szerepe lehet abban, hogy megértessék a gazdákkal, hogy miért válik hasznukra az összefogás, miért jobb együtt, mint külön. De a gazdáknak, agrárvállalkozóknak nem elég csak üzleti tervezgetéssel felkészülni az együttműködések indítására. Lelkileg-mentálisan is fel kell készülniük arra, hogyan kell sikeresen és kitartóan benne lenni az együttműködésekben.

Ahhoz, hogy elinduljanak az együttműködések és ezzel valóban nyerjen a gazdatársadalom, át kell állni egy másfajta gondolkodásra. Ebben kell segítenünk. Modellezni az együttműködési folyamatot. Előkészíteni a résztvevőket a lehetséges konfliktushelyzetek kezelésére, problémák megoldására, a közös munkavégzésre és mindarra, amivel jár az együttműködés.

Ez az alapja a sikernek. Különben félő, hogy megint csak rövid, a támogatás felhasználásával széteső együttműködéseknek, eredménytelenségeknek, nagy csalódásoknak lehetünk tanúi. Most ne így legyen.

Tanítsuk meg az együttműködésben gondolkodóknak, együttműködőknek élményszerűen, tréningekkel a jó együttműködés kultúráját. Támogassuk őket ezen az úton. Amikor pedig jönnek az akadályok, a krízisek, akkor legyünk elérhetőek, mediáljunk, segítsük őket a továbbhaladásban, a problémák megoldásában. Segítsük őket a sikerre. Fontos, hogy gazdáink tudják, hogy ott vannak a szakemberek, akikhez bizalommal fordulhatnak baj esetén. Hogy nem kell feladni.