Papp Gergely a nevem, gyerekkoromban folyamatosan azt hallgattam, hogy „Jó pap holtáig tanul”. Belém nevelték a folyamatos információgyűjtés szenvedélyét, mindig is próbáltam minél több dolgot (nem feltétlenül könyveket) elolvasni.


A másik dolog, amit szerettem volna leírni, hogy apám sokáig kutató közgazdászként dolgozott és mindig arra tanított, hogy önmagában az információ, az adat nem sokat ér, csak ha az ember képes meglátni az összefüggéseket, az okokat, hogy mi, miért történik. Tehát a cél nem az, hogy lexikálisan vagy számszerűen bővítsük a tudásunkat, hanem, hogy megértsük a világunkat. Hogy meg tudjuk különböztetni az egyedit a trendtől, az okot az ürügytől, hogy amikor írunk valamit (vagy előadunk), akkor valahonnan jussunk el valahova, azaz a struktúra fontosabb, mint a részlet. Végül legalább ilyen fontos az, ami mindig is bennem volt, de körülbelül 10 éve egy kellemes sörözés közben hallottam egy Magyarországon dolgozó norvégtól. Ő a sajátosan magabiztos norvégságában az mondta, hogy egy éve itt dolgozik Magyarországon, és ha egyszer az egyik beosztottja úgy megy be hozzá, hogy van egy megoldása, akkor azt kinevezi a helyettesének. Mert mint mondta a magyarok okosak, sokat dolgoznak, de állandóan úgy kezdik a mondanivalójukat, hogy: „I have a problem”. És ez a mentalitás szerintem is „probléma”, egész életemben a megoldások érdekeltek, és a környezetemet is arra próbálom rávenni, hogy ne az akadályt, hanem a kiutat keressék.

Ennek szellemében röviden így tudnám összefoglalni, hogy mit szeretnénk csinálni itt a gazda blogon, egyrészt az a célunk, hogy a mezőgazdaságban és élelmiszer-előállításban érintetteknek egy olyan információnyújtó forrás legyünk, ahol láthatják az okokat, több oldalról körbejárhatják az aktuális kérdéseket, és beleláthatnak egy kicsit az agrárpolitikai műhelymunkájába is. Megmutatjuk, hogy mit látunk a jövőből, hogy mi várható a támogatások és az agrárpiacok területén, melyek a külföldi tendenciák.

Másrészt a „laikusoknak” szeretnék megadni a lehetőséget, hogy megértsék és átlássák ezt a viszonylag összetett, érdekes és mindenki számára fontos világot. Ezért szeretnénk könnyebben emészthető írásokat is alapvető kérdésekről, amik rendszeresen felmerülnek a beszélgetéseken (például megéri mezőgazdasági termelést folytatni, miért kapnak támogatást a termelők, hogyan készülnek élelmiszereink stb.). Ehhez a kettős feladathoz szeretnénk információkat, adatokat, anyagokat nagymennyiségben átadni, hogy az olvasóink megértsék az agrár- és élelmiszeripari-termelés világát, és ne csak problémákat, hanem lehetséges megoldásokat is találjanak.

A blog írásában több jelenlegi és volt kollegám, ismerősöm is segíteni fog, mivel a cél az, hogy minden témáról a legjobban felkészült szakértők véleményét jelenítsük meg. Éppen ezért sok vendégszerzőt is szeretnék bemutatni a jövőben. Jómagam közgazdászként végeztem Miskolcon 2000-ben, előtte azonban még 1997-1998-ban egy FM-es (Földművelésügyi Minisztérium) programmal dolgoztam az USA-ban (Wisconsin), ami nagy hatással volt arra, hogy a szakmai, gazdasági kérdésekhez hogyan állok hozzá. Aki dolgozott már amerikaiakkal az tudja miről beszélek, a dolgokat nyíltan szeretem kezelni, és célom mindig a megoldás. 2001-től közel 13 évig az Agrárgazdasági Kutató Intézetben dolgoztam. Az első egy-két évben élelmiszeripari kérdésekkel foglalkoztam, majd az uniós csatlakozás környékén a munkám nagy részét már a Közös Agrárpolitika (KAP) hazai bevezetésével kapcsolatos számítások és elemzések tették ki. 2007-től szinte csak a KAP jövőjével és várható átalakulásával foglalkoztam, a munkám leginkább minisztériumi, kormányzati háttéranyagok gyártása és maga a tájékoztatási tevékenység volt. Azt szoktam mondani, hogy kevés 50 főnél nagyobb terem van Magyarországon, ahol még nem tartottam előadást gazdáknak a várható támogatásokról:).

2013 tavaszán jelentős változás volt az életemben, hogy az akkor átalakult a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarába (NAK) mentem dolgozni. A kamaránál az a feladatom, hogy a szakmai részt felépítsem, működtessem, ami óriási kihívás, és nagyon sok munka, de pont ezért izgalmas. Mivel a kamara egyik legfontosabb feladata a tájékoztatás, ezért a most induló blog tökéletesen beleillik a tevékenységembe. Legalábbis remélem.

Néhány gondolatot arról is szeretnék megosztani, hogy miért érzem úgy, hogy az agrárium van olyan fontos, hogy olvassanak róla. Hiszen akár tetszik, akár nem a gazdaságban nemcsak a vállalkozások, hanem az ágazatok is versenyeznek egymással, a befektetőkért, a támogatásokért és leginkább a közvélemény figyelméért. Az agrárium sokszor előnytelenül kerül ki ebből a versenyből, mert az emberiség egyre inkább városokban, vagy városias életformában él. Továbbá a gazdasági adatok szerint a mezőgazdaság egy viszonylag kis ágazat, hiszen részesedése a GDP-ből 3-4%, ha a teljes ráépülő ipari és szolgáltatási szektort nézzük, akkor is alig haladja meg a 10 %-ot. Mindemellett külön szabályozási-támogatási kerete van, az uniós szinten legnagyobb közös szakpolitika a KAP, amire összességében nagyon sok közpénzt költünk el, ami miatt a társadalom jó része úgy érezheti, hogy a mezőgazdasági ágazat túl van támogatva.

Éppen ezért nagyon örültem a lehetőségnek, hogy megmutathatom, hogy az agrárium az életünk alapja. A gazdáink és feldolgozóink határozzák meg, hogy mi kerül a tányérunkra és a poharunkban, nap, mint nap. Azt meg a gasztroblogok világában nem kell nagyon bizonygatni, hogy az ételed és italod a kultúrád és az egészséged tükre. Ráadásul mindeközben az ágazatunk él a legszorosabb kölcsönhatásban a természeti erőforrásainkkal, a vízzel, a földdel, a növény és állatvilágunkkal. Ezért gondolom úgy, hogy fontos, hogy többet mutassunk erről az ágazatról, belsős szemmel, de közérthetően.