Ha minden lehetséges növényvédelmi bajt számba veszünk, megállapíthatjuk, hogy a szőlő növényvédelme nem könnyű, sok ráfordítást igénylő folyamat, de nagyfokú odafigyeléssel megoldható.


 

Amikor az ember sikeresen megoldotta a szőlő károsítók elleni védekezést, előfordulhat, hogy mégis érdekes, rendellenes tüneteket látunk a szőlő növényeken, fürtökön.

Ekkor elsősorban valamilyen tápanyag ellátási gondra, vagy élettani problémára kell gondolnunk.

Bizonyos fajtáknál (Irsai olivér, Hárslevelű…) igen gyakori jelenség az ún. fürt kocsány bénulás. A fürt kocsány bénulás eredménye a fürt egy részének fonnyadása, illetve  a fürt barnulása. Fonnyadást látván gondolhatunk aszálykárra is, amit viszont az idei évben lényegében kizárhatunk. Ha az idei évben a fürtön belüli fonnyadást tapasztalunk, akkor inkább fürt kocsány bénulásra kell gondolnunk, amely mögött elégtelen tápanyag ellátottság áll. Egészen pontosan, a szőlő tőke magnézium hiánya okozza a fonnyadásos tüneteket.

A magnézium fontos eleme a klorofillnek, amely a fotoszintézis alapján adja. A magnézium hiány oka lehet az, hogy a növény a talajból nem tudja felvenni a tápelemet, mert az nem áll rendelkezésre. A tünetek megjelenésekor már ugyan késő, de azt megelőzően, akár a talajon akár a levélen keresztül képesek vagyunk a növény számára felvehető magnéziumot biztosítani.

A lombtrágyák közül is a keserűsó lehet az egyik megfelelő eszköz a magnézium pótlására, amely a magnéziumon kívül még ként tartalmaz.

Az igazi megelőzést viszont a tudatos tápanyag utánpótlás okozhatja, amely rendszeres talaj és levél minta analízissel oldható meg. A folyamatos tápanyag ellátottsági vizsgálatok során folyamatosan okszerűen táplálhatjuk növényeinket a hiány tünetek megelőzése érdekében.  A rendszeres tápanyagvizsgálatok segítségével az elemek „egészséges” aránya is biztosítható, így elkerülvén az ionantagonizmust is. Az ionantagonizmus nem más, mint a tápelemek egymásra gyakorolt negatív hatása, amelyet a tápanyag utánpótlás során szintén szem előtt kell tartanunk.