Az itthon termeszthető bogyósgyümölcsök kiváló beltartalmi értékekkel rendelkeznek, és sokoldalúan felhasználhatók. Általában kis méretűek, változatos formájukkal kiváló díszét képezhetik házi kertjeinknek. A hazánkban termeszthető bogyósgyümölcsök mindegyike évelő, néhányuk fásodott szárú, termesztésükhöz viszont nincs szükség speciális metszési szaktudásra, mert nem hasonlítanak a gyümölcsfákhoz. Mivel méretük kicsi, vegetatív úton könnyen szaporíthatóak, így sokunk kiskertjében megtalálhatjuk az ízletes, gyakran még gyógynövényként is felhasználható termést adó növényeket.


 

Ezek közül is a fekete ribiszke az a gyümölcs, amit beltartalmi értékei miatt, igazán érdemes a kertünkben termeszteni. Kiemelném a C-vitamin tartalmát (180 mg/100g), ami vetekszik a csipkebogyóval. Napi 50-60 szem fekete ribiszke elfogyasztásával, egy felnőtt ember fedezheti a napi C-vitamin szükségletét. A C-vitamin mellett a fekete ribiszkében jelentős a vas, karotin, B1, B2 vitamin tartalom is. A gyümölcs átlagosan 4-13% cukrot tartalmaz, főleg gyümölcscukrot és kis mennyiségben szacharózt is. Rendkívül értékes az ásványisó-összetétele, gazdag káliumban és magnéziumban.

Eddig a fekete ribiszkéről szóló leírás rendkívül szép és jó. De térjünk most rá a termeszthetőségére.

A fekete ribiszke nehezebb dió, mint a piros. ☺ Mit is értek ezalatt? A fekete ribiszke a hűvösebb klímát és a savanyúbb talajt kedveli. Ezek a feltételek hazánkban csak néhány termőhelyen adottak. A növény emellett nem kedveli a szárazságot, az esetleges légköri aszályt, ami hazánkat, a fekete ribiszke érési időszaka előtt, vagy annak idejében, gyakran előfordulhat. A fekete ribiszke sajnos, nem megfelelő éghajlati, időjárási viszonyok között, lepotyogtatja a termését a földre. Még megfelelő időjárási körülmények között is hajlamos a potyogásra, mert a termések a bokron belül nem egyszerre érnek. Ez a rossz tulajdonsága nem megfelelő körülmények között sajnos fokozódik. A fekete ribiszke vízigényes faj. A közvetlen napsugárzást, gyorsan melegedő termőhelyet kevésbé szereti. Ezek alapján válasszuk ki a házi kertünkbe a megfelelő termesztési helyszínt. Tekintettel arra, hogy a fekete ribiszke legtöbb fajtája nem öntermékeny, így a megporzási körülményekre is figyelni kell.

Néhány kedvezőtlen tulajdonsága viszont a házi kerti termesztést nem szabad, hogy megakadályozza, és kedvünket szegje, hiszen, ha folyamatosan szüreteljük az érett terméseket, akkor ezzel a potyogást meg tudjuk akadályozni.

Amennyiben még a termesztési nehézségek ellenére is, kipróbálnánk a fekete ribiszke termesztését, számos hazai fajta közül választhatunk. Ezeket a nemesítési eredményeket még elődeink érték el, hosszadalmas és fáradságos munkával. Ha újabb fajtát szeretnénk, akkor sajnos a külföldi nemesítők által létrehozott fajták közül kell választanunk. Az, hogy melyik fajtát választjuk, a termés beltartalmi értékeit kevésbé fogja befolyásolni. A fajta választáshoz kapcsolódóan, egy fontos dolgot megemlítenék. A feketeribiszke-fajták klímaadaptációs képessége kedvezőtlen. Így ha egy külföldi fajtát választunk, sajnos a fekete ribiszke esetében, különösen számolni kell azzal, hogy míg saját termőtáján jó termesztési eredményeket hoz, itthon elmarad majd a termőképessége, az eltérő klimatikus adottságok miatt. Hazánk ugyanis a termeszthetőség déli határán helyezkedik el, ami miatt, olyan környezeti stresszhatások érhetik a növényt, ami akár a növekedését, akár a termékenyülési tulajdonságait befolyásolhatja. A korábbi tudományos kísérletek arra az eredményre jutottak, hogy a hazai nemesítésű fajták termesztése, hazai körülmények között eredményesebb, mint a külföldieké.

A házi kerti termesztés egy ettől, jóval egyszerűbb történet. Éppen ezért biztatnék mindenkit, aki szeretné kipróbálni, a fenti intelmek maximális ☺ betartása mellett, vágjon csak bele!