A kétnapos, az idei évben is szinte teltházas eseményen a Közös Agrárpolitika (KAP) jövője, a vidékfejlesztési támogatáspolitika helyzete, az ehhez szorosan kapcsolódó agrárfinanszírozás volt az első nap délelőttjének fókuszában.


A KAP jövőjét illetően maga Joost Korte, az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóságának főigazgató-helyettese, tartott előadást, amelynek mondandóját négy fő üzenetben lehet megfogalmazni.

Az egyik és számomra talán legellentmondásosabb, hogy a következő programidőszakban a környezeti fenntarthatóság érdekében a jelenleginél is szigorúbb követelmények bevezetésére kell felkészülnünk pedig már jelenleg is érezzük ezek negatív hatásait a fejlesztések megvalósítását illetően. Bár ez a konferencián nem hangzott el, de elmondható, hogy pont a környezeti fenntarthatóság érdekét szolgáló, a vízbázisaink mennyiségi és minőségi védelméhez kapcsolódó, az 1305/2013 EU rendelet, vagy ismertebb nevén EMVA rendelet 46. cikke az, amelyik az egyik legnagyobb gátja ma a támogatásokból megvalósítható öntözésfejlesztési beruházásoknak. Az uniós szabályozás alapján ugyanis új beruházás csak abban az esetben támogatható, ha az legalább jó minősítésű vízbázishoz kapcsolódik. A vizeink minősítését a vízgyűjtő gazdálkodási tervünk felülvizsgálata (VGT2) tartalmazza, amely alapján – és ez leginkább a felszín alatti víztestekre igaz – sajnos pont azokon a területeken nem tudunk fejleszteni, ahol erre a legnagyobb igény mutatkozna. Amennyiben a fenntarthatóság érdekére hivatkozva további szigorításokra kell számítanunk, azok a fejlesztési esélyeinket akár jelentősen is ronthatják. Ráadásul a meglévő infrastruktúra fejlesztéseivel szembeni hatékonyságjavítási elvárások (energia, vízfelhasználás javítása) sem könnyítik meg a beruházások megvalósítóinak helyzetét.

Mindeközben várhatóan a harmadik, és a konferencia szekciói egyikének külön témakörét is adó innováció, az innovatív fejlesztések a jelenleginél is hangsúlyosabb támogatására számíthatunk. Talán ez az egyik legbiztosabb, és minden fél részéről leginkább elfogadott törekvés, amire a felkészülés is adott. Az Európai Innovációs Partnerség (EIP) támogatási elem megjelenése a jelenlegi programozási időszakban kiváló lehetőség azok számára, akik már most is innovációban gondolkodnak, és azok számára is, akik még csak mérlegelik annak előnyeit. A délutáni szekciók egyike is erre a témakörre épült, ahol bemutatásra került például a napjainkban egyre népszerűbb, a digitális technika eszközeit alkalmazó precíziós agrometeorológia is, amely a minőségi alapanyag termelés feltételét teremti meg, és így igazi áttörés lehet a gazdálkodók számára használata. Aki ebben gondolkodik, annak egyrészt az előzőekben taglalt fenntarthatósági követelmények figyelembe vételével kell az új megoldásokat is tervezni.

A harmadik fő mondanivaló, a korábbi és a jelenlegi támogatási rendszerrel szembeni erős kritika és hátrány leépítésének kérdése, az egyszerűsítés volt. Ezzel kapcsolatban a délután folyamán a legnagyobb érdeklődés mellett megtartott, „A Közös Agrárpolitika és a hazai mezőgazdaság jövője - Lehetőségek és kihívások 2020 után” nevet viselő szekció kerekasztal beszélgetésének valamennyi résztvevője szkeptikusnak bizonyult és úgy vélte, hogy nem realizálható a gyakorlatban. Ezzel szemben a beszélgetés moderátora, egyedüliként azt hangsúlyozta, hogy a jelenlegi rendszer nem tartható fenn, bonyolultsága érezhető és minden oldalról erősen kritizált. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyszerűsítés igénye rákényszeríti a végrehajtást arra, hogy meg is valósítsa azt.

További várható változás a 2020 utáni időszakban, hogy a KAP előreláthatóan kisebb arányt fog képviselni a teljes költségvetésen belül, ami – bár nem mondta ki a főigazgató-helyettes egyértelműen, de erősen utalt rá – azt is jelenti, hogy ennek hatására jóval kevesebb összegből gazdálkodhatunk. Vagyis csak kevesebb támogatási forráskeretre készülhetünk mind az I. mind a II. pillért illetően, ami azt is előrevetíti, hogy nagyon át kell gondolni, melyek lesznek azok a fejlesztési célok, amelyek mentén haladhatunk.

A két nap alatt számos új információval lehettünk gazdagabbak, és úgy vélem a jövőben várható, pozitívnak elsőre nem mondható változások ismeretében csak abban bízhatunk, amivel a moderátor is zárta a szekcióülést. Az pedig az a híres magyar leleményesség, amivel már többször sikerült áthidaltunk az előttünk álló akadályokat, és amely az elkövetkezőkben is kulcsa lehet a legjobb megoldások megtalálásának.