Előző bejegyzésemben számoltam be arról, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara november 15-én kezdte meg a névjegyzéki szaktanácsadók kötelező alapképzésének lebonyolítását, amelynek első helyszíne Veszprém volt.


Az akkori tapasztalatok nagyon pozitívak voltak, és mint a vizsgabizottság egyik tagja magam is meglepődtem, hogy milyen komolyan vették a szaktanácsadók a felkészülést, a vizsgát. Voltak ugyan különbségek a felkészültségben, de nem volt olyan szaktanácsadó, aki ne érte volna el a sikeres vizsga 70%-os alsó határát.

Most, hogy a hatalkalmas képzés fele már lezajlott, csak megerősíthetem, hogy a résztvevők nagyon élvezik a kommunikációs tréningre épülő tematikát, és hasonlóan az első alkalomhoz, az elején még szkeptikusan hozzáállók is – bár szükség van az ösztönzésre – aktivizálják magukat a feladatok végrehajtásában, az együttgondolkodásban. Mindez persze a trénerek profizmusa nélkül sokkal nehezebb, vagy egyáltalán nem lenne megvalósítható.

Előfordult olyan is, hogy egy már szaktanácsadói szakmérnöki végzettséggel rendelkező tanácsadó – számukra ugyanis nem kötelező a módszertani kétnapos tréning és szóbeli vizsga, csupán az intézményrendszeri és információs háttér online vizsga, vagyis csak a harmadik nap – azt kérte, hogy részt vehessen a tréningen, legalább az első napon, majd visszajött a másodikra is, mert annyira tetszett neki az első.

Azért a fent leírtakat árnyalják az egyedi, de eddig ritka esetek, amelyeket próbálnak a szervezők megértéssel kezelni, de sajnos nem könnyű a különböző személyiségtípusba tartozó tanácsadókkal, pedig itt már sokszor több tíz éves tapasztalattal rendelkező, felnőtt emberekről beszélünk.

Előfordult már, hogy valaki bejelentkezett a képzésre, de nem jelent meg, és nem is jelezte sem előre sem később hiányzásának okát és nem is kért új lehetőséget a részvételre. A szervezők többször kérték a szaktanácsadókat, hogy jól gondolják meg, melyik alkalomra jelentkeznek és lehetőleg csak nagyon indokolt esetben maradjanak távol, hiszen ezzel egy másik potenciális résztvevőtől veszik el a helyet. Sajnos, aki nem jelenik meg és nem is pótolja a képzést, a jogszabály szerint felfüggesztetté válik.

Volt olyan, eset is, hogy valaki előzetes jelzés, vagy egyeztetés nélkül az első két képzési napon egyáltalán nem vett részt, de a vizsganapra megérkezett. Mivel ezzel kapcsolatban is előre jelezték a szervezők, hogy a sikeres vizsga feltétele a kétnapos felkészítésen való részvétel, így ő nem vizsgázhatott, amit eléggé nehezményezett.

Egyébként sajnos már sikertelen vizsgáról is be kell számolnom. Pont az én vizsgacsoportomba került az a szaktanácsadó, aki nagyon gyengén teljesített, de ennek oka, mint a végén kiderült, hogy nem is olvasta a tananyagot. Igazából azt gondolta, hogy a kétnapos tréning elég lesz számára a felkészülésre. Pedig a szervezők hangsúlyozták, hogy a sikeres vizsga az e-learning rendszerben való egyéni felkészülésre alapozott, a kétnapos tréning pedig alapvetően egy, a szaktanácsadás módszereit a gyakorlatban bemutató kommunikációs tréning. Az első napon a módszertani tananyagot is ismertetik ugyan két órában a trénerek, de ez sajnos, mint azt a tapasztalat mutatja, önmagában nem biztos, hogy elég a sikeres vizsgához.

Érdekes, hogy, amikor a tananyagot olvassa az ember, azt gondolja, hogy a leírtak olyan evidenciák, amelyeket magától is tud az ember. Amikor azonban elkezdünk visszagondolni arra, hogy mi is volt például a problémamegelőző és a problémamegoldó szaktanácsadás folyamatának lépései közötti különbség, már bizony rájövünk, hogy mégsem olyan egyszerű ez, mint ahogyan elsőre tűnik.

Azt nem vonja kétségbe senki, hogy a szaktanácsadók esetében szakmailag felkészült emberekkel állunk szemben, hiszen a névjegyzékbe kizárólag az adott szakterületen felsőfokú végzettséggel és legalább ötéves szakmai tapasztalattal rendelkezők kerülhetnek be. Ugyanakkor a szakmai felkészültség még nem jelenti automatikusan azt, hogy az egyenlő a jó szaktanácsadóval, amihez, mint azt a tananyagból is megtudhatjuk, számos feltételnek is meg kell felelni.

A képzés második etapja még előttünk áll, ami tartogathat újabb „meglepetéseket” – bár az első etap után csak bizakodhatunk – amelyekről a későbbiekben majd beszámolok.