„Az élelmiszerek kémiai összetételének ismerete az első nélkülözhetetlen lépés a betegségek étrendi kezelésének vagy a táplálkozás mennyiségi tanulmányozásának esetében” (McCane & Widdowson, 1940).


Az élelmiszer összetételi adatbázisok kialakulása 1818-ra nyúlik vissza, amikor Somogyi sokszorosította a legkorábbinak tartott összetételi táblázat egy oldalát, ami a börtönben élő rabok élelmiszer ellátottsága alapján készült. Boussingault és Le Bel a tej európai vizsgálatáról készített tájékoztatást, amit 1831-ben jelentettek meg, valamint számos élelmiszer vizsgálatát végezte el Leibig, Playfair és Beockman az 1840-es években. Az első valódi európai élelmiszer összetételi táblázat 1878-ban, Németországban került összeállításra. Az élelmiszer összetételi táblázatok a mai ismert formájukban azonban csupán a XIX. század végén jelentek meg.

Annak ellenére, hogy hazánk élen járt az élelmiszer összetételi adatok rendszerezésében 2016-ig csak nyomtatott adattáblákkal rendelkeztünk. Az FM, a NÉBIH, az OGYÉI, a NAK, a Campden BRI Magyarország és a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség (MHKSZ) által elindított kezdeményezés első eredményének köszönhetően tavaly év végétől nyilvánosan elérhető a gyorsfagyasztott termékek, illetve a konzerv termékek alapanyagaira vonatkozó adatbázis. A munka további érdeme, hogy mivel csatlakoztak a FAO/INFOODS (Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet - Food and Agriculture Organization/Nemzetközi Élelmiszer Adat Rendszer Hálózat - International Network of Food Data Systems) kritérium rendszeréhez a hazai adatok nemzetközi szinten is összehasonlíthatóvá váltak.

Az adatbázisok mindamellett, hogy a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet előre csomagolt élelmiszerekre vonatkozó tápértékjelölési kötelezettségéhez szükséges számításhoz nyújtanak érdemi segítséget, számos egyéb területen is alkalmazhatóak. Ezek között említhetők a klinikai munkák (betegek étrendjének elemzése, terápiás étrendek kialakítása, betegek információval való ellátása), az epidemiológiai kutatások (bizonyos élelmiszer összetevők bevitele és a betegségek közötti kapcsolat azonosítása), a közegészségügy és az oktatási szektor különböző területei (táplálkozás politika fejlesztése), a különböző élelmiszeripari tevékenységek (jelölés, új és régi termékek fejlesztése, a fogyasztók információval történő ellátása), a különleges táplálkozási igények kielégítése (pl. sportolók étrendjének összeállítása), a turizmus, a vendéglátás, vagy akár az iskolai büfék és a közétkeztetés fejlesztése.