Az élelmiszer előállítók és a témával foglalkozó szakértők mindig nagy felháborodással hallgatják azokat a kijelentéseket, amelyek az egészséges élelmiszerről szólnak. Véleményük szerint minden hivatalosan előállított és a boltok polcain kapható élelmiszer egészséges, hiszen az élelmiszer szó maga is azt jelenti, hogy emberi fogyasztásra alkalmas, az előállítás bevizsgált körülmények között zajlik, vagyis nyugodtan megvásárolhatjuk és megehetjük azokat.


 

Igen ám, de nem telik el olyan hónap, hogy a híradások ne számolnának be valamilyen élelmiszerbotrányról, ahol az derül ki, hogy az előállítás körülményei nemhogy a higiéniai előírásoknak nem feleltek meg, de elborzadva figyeljük a képkockákat és csak reménykedünk benne, hogy a mi asztalunkra nem került ezekből a termékekből. Más esetben meg az alapanyagok származását nem tudja a feldolgozó bizonyítani, tehát az sem ismert, hogy ki, hol, milyen körülmények között termelte, raktározta, vagy szállította.

Szóval ilyen híradások után mi fogyasztók igenis szükségét érezzük, – még, ha nem is a legmegfelelőbb szóhasználatot is alkalmazzuk – hogy egészséges élelmiszer kerüljön a kosarunkba, illetve az asztalunkra. Talán a szakértők fülének is kedvesebb, ha az egészséges helyett inkább a biztonságos szót használjuk. Ezt használja az említett kézikönyv is.

Átolvasva a fejezetet, nemcsak a feldolgozók számára teszik világossá a leírtak, hogy mitől lesz biztonságosan fogyasztható az élelmiszer, de mi a fogyasztók is kaphatunk új információkat arról, hogy bizony, néha mi háziasszonyok sem biztos, hogy otthon, a vasárnapi ebédet a legbiztonságosabban készítjük el.

Tudták, hogy a legtöbb élelmiszer eredetű megbetegedés a háztartásokban fordul elő? Ezért különös körültekintést és gondosságot igényel, ha valaki közfogyasztásra a saját háztartásából hoz forgalomba élelmiszert. A szabályok szerint nem kezelhet élelmiszereket, de be sem léphet az élelmiszerek kezelésére szolgáló területre az, aki valamilyen fertőző betegségben szenved, vagy annak hordozója, vagy például elfertőződött sebe, vagy hasmenése van. A szabályok között találjuk, hogy a házi kedvenceket is távol kell tartani a helyiségtől, vagy például, hogy a frissen sütött, vagy főzött ételek maximum három óráig adhatók a fogyasztó elé, ezután már nem. De tilos például élelmiszer előállítás közben ékszert, karórát, lakkozott körmöt, műkörmöt viselni!

Ez csak néhány kiragadott példa a kézikönyvből, de ezek mellett még számos más szabályt is be kell tartaniuk azoknak, akik arra vállalkoznak, hogy mások számára készítenek akár helyben fogyasztásra élelmiszereket.

Mindezek után azt hiszem elmondható, hogy azokban a helyi termékekben, amelyek előállítása során a feldolgozók, betartják a kézikönyvben leírt higiéniai előírásokat, mi fogyasztók teljesen megbízhatunk és biztonsággal tehetjük azt a családunk, barátaink, vagy vendégeink asztalára, vagy fogyaszthatjuk el közvetlenül az előállítónál.

Az előző bejegyzésemet többek között azzal fejeztem be, hogy a jogszabályok alkalmazásához segítséget kell nyújtani az előállítóknak. Ezt továbbra is fenntartom, hiszen a fogyasztó számára csak a szabályos előállítás biztosíthatja, hogy a megvásárolt termékek biztonságosan fogyaszthatók.

A helyi terméket előállítók, vagy falusi vendégasztalt üzemeltetők azzal csalogatják a fogyasztókat, hogy, ha egészséges és biztonságos élelmiszereket akarnak enni, akkor keressék őket és vásároljanak náluk. Tény, hogy a fentebb említett híradások is egyre inkább ezek felé a termelők felé terelik a fogyasztókat, ezért nagyon fontos, hogy minden helyi terméket előállító betartsa a szabályokat, amelyek szigorúak ugyan, de védik az egészségünket!