De vajon a fogyasztói réteg tisztában van-e azzal, hogy mi is az a helyi termék, mit takar a mögötte megjelenő minőség és tartalom?


 

Van egy hivatalos megfogalmazás, ami a következők szerint határozza meg a fogalmat:
   • helyben előállított, helyben honos vagy helyben megtermelt alapanyagból,
   • hagyományos, illetve az adott térségre jellemző technológiával, eljárással
   • mikro- vagy kisvállalkozás által előállított, nem nagyüzemi feldolgozott termék

Ami kimarad a meghatározásból, az éppen a leglényegesebb kérdés, mégpedig a „helyi” fogalma. Én úgy értelmezem, hogy a helyben szó több területi lehatárolásban is értelmezhető, vagyis lehet valami település-, megye-, régió, de akár a teljes ország szintjén is helyi. A legfontosabb az alapanyag, a technológia és az üzemi nagyság szintje, amellyel, és amelyen a terméket előállítják.

A mindennapjaim során észrevettem, hogy egyre többször találkozom ezzel a fogalommal, egyre nagyobb teret hódít a termelői piac, ahol ezeket a helyi termékeket közvetlenül a termelőtől megvásárolhatjuk. Sőt, néhány áruházlánc külön polcot tart fenn a helyi termékek számára.

Azt is látom ugyanakkor, hogy ezek a termékek – bár egyre többen keresik és vásárolják – továbbra is inkább a kevésbé ár-érzékeny réteg számára elérhetőek. Az áruházláncok polcain megjelenő olcsóbb termékek még mindig nagyobb számban kerülnek a kosarakba, mint emezek, vagyis a terjedésük csak lassú ütemben halad. A terjedést segíti, hogy a termelői piacok mellett máshol is találkozhatunk helyi termékekkel, így a falusi vendégasztalokon, de ma a közétkeztetésben is hangsúlyos a helyi alapanyagok használata.

De miért is terjed a helyi termék?

Felmérések alapján mi, fogyasztók általában a „szomszédunk” által előállított, vagy a településünkön, környékünkön hagyománnyal rendelkező és ott termelt, vagy előállított terméket tarjuk helyinek. Bízunk azokban a termelőkben, akiket ismerünk. Meg tudjuk kérdezni tőlük miből készült a termék, személyes bizalmi kapcsolatot alakíthatunk ki a velük.

Ezt a bizalmat azonban nemcsak személyes tapasztalattal szerezhetjük meg, hanem úgy is, hogy hitelt adunk a védjegynek, amely a termék eredetéről és előállításának körülményeiről informál minket. A minőségi helyi termékkel pedig a vásárló és a termelő is jól jár. Ahhoz pedig, hogy a helyi termékek valódi minőséget jelentsenek, az előállítók felkészítésére van szükség. Az „úgy csinálom, ahogy a nagyapám csinálta, emiatt nem lehet gond!” már nem biztos, hogy elegendő. Megváltoztak az alapanyagok; más a technológia, az elkészített mennyiségek és a fogyasztói igények is. Rendkívül fontos tehát a bizalom megerősítésében a termelők tudásának fejlesztése, főleg ott, ahol nincs jogszabályban előírt képesítési vagy továbbképzési követelmény.

Ezt célozza a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara az előállító és értékesítő gazdáknak szóló „Helyi termék” című kézikönyve, amely bemutatja a helyi termékek előállításának feltételrendszerét, az értékesítés lehetséges változatait, a helyi piacoktól a falusi vendégasztalokon át a közétkeztetésig. Mindemellett részletezi a termékek védjegyezését, a nemzeti és uniós minőségrendszerekbe kerülés lehetőségeit, és a hozzájuk kapcsolódó támogatási lehetőségeket, az élelmiszer-előállítás élelmiszerbiztonsági és higiéniai szabályait, valamint az élelmiszerjelölés legfontosabb tudnivalóit. Külön fejezet foglalkozik az adózási ismeretekkel, amely a legkedvezőbb vállalkozási forma kiválasztásában is segítséget nyújt.

Átlapozva a kézikönyvet úgy gondolom, hogy a kitűzött cél, miszerint a kiadvány átolvasását követően átfogó képet kapunk a helyi termékek feldolgozásának és értékesítésének szabályozásról, teljesül. Nyugodtan ajánlom mindenki figyelmébe a kiadványt, aki a témakörben részletesebben szeretne elmélyülni.

A kézikönyv néhány mondatát pedig zárógondolatként ajánlom: „A fogyasztók bizalmát nehéz megszerezni, ám annál könnyebb elveszíteni. … A jogszabályok önmagukban nem elegendőek, az alkalmazásukhoz segítséget kell nyújtani az előállítóknak, amely lehet oktatás, szaktanácsadás vagy egyéb tudásátadási módszer. A fogyasztókat pedig meg kell győzni arról, hogy gondos munkával, helyi alapanyagokból, helyben előállított termékek vásárlásával nem csak az élelmiszert vásárolják meg, de a helyi termelőket, üzemeket, lakosokat támogatják. Mindemellett pedig aktívan tesznek a környeztünk megőrzésért.”