A cikkben az elhangzott beszélgetések tanulságaiból fogok csemegézni.


A műhelybeszélgetés címe az extenzív gazdálkodás témaköréhez kapcsolódott. Az extenzív kifejezés külterjességet jelent, általában olyan gazdálkodási gyakorlatok alkalmazását értjük ez alatt, amely a környezeti javakkal történő kiegyensúlyozottabb, szelídebb gazdálkodást eredményez. Az extenzív gazdálkodás során nem elsősorban a termésátlagok határozzák meg a gazdálkodás sikerességét, hanem a környezettel való interakció minősége is.

A rendezvénysorozat mindhárom állomásán elhangzott, hogy az extenzifikáció, mint elérendő cél, nem mindig lehet ajánlott, vagy reális. A termésátlagok, hozamok, azaz az üzem gazdaságossága, versenyképessége nagyon fontos, a gazdálkodási tevékenység megmaradása szempontjából pedig a legfontosabb kritérium. Nem tartható fenn olyan gyakorlat, amely bár környezeti szempontból fenntartható lenne, de az ember fennmaradása ellen hat. A sokat emlegetett fenntarthatóság kifejezésbe az abiotikus és biotikus rendszerek mellett az emberi létezés és az ember és a környezet viszonyának hosszú távú fenntartását is bele kell értenünk.

Az extenzifikáció kifejezés a köztudatban sokszor valamiféle elmaradott állapotra utal, emiatt kedvezőtlen felhangja lehet. A fejlődés márpedig kulcsszó kell, hogy legyen az agrárium számára is. A fejlődés amellett, hogy minőségi változást hoz, a mennyiségi mutatókra is kedvezően hathat. És ha a mennyiség nő, már intenzifikációról is beszélhetünk. Mindkét fogalom lehet ezért egyszerre cél: azokon a területeken, ahol irreálisan több energia befektetés szükséges az intenzív művelésre optimalizált kultúrák termesztéséhez, akár még gazdaságilag is kedvezőbb lehet az extenzív művelésre való átállás, a jó termőképességű talajokon pedig célszerűbb olyan környezetkímélő technológiák használata, amely a termésátlagok növekedését is eredményezi. Azaz senki ne gondolja, hogy környezetvédelmi okokra hivatkozva vissza kéne lépnünk a technológiákban, azaz kézi kaszálás, kapálás lenne az üdvözítő.

A résztvevőkkel ezért olyan kulcsszavakat kerestünk, amik talán jobban kifejezik, hogy az agrár-környezetvédelmi célokat szem előtt tartó fejlesztések milyen elvek mentén kell, hogy történjenek. A következő kifejezések hangzottak el: fenntarthatóság (környezeti, gazdasági, társadalmi és minden egyéb kontextusban is), alkalmazkodás (környezeti, gazdasági, társadalmi és minden egyéb kontextushoz is), holisztikus szemlélet (azaz az agráriumot hangsúlyosan befolyásoló minden tényező kerüljön figyelembe vételre, azaz a környezet, a gazdaság és a társadalom egy rendszert alkot, egymásra hat).

Nem gondolom, hogy ezek a fogalmak újdonság számba mennének. De nem árt néha számot vetni, hogy valóban tudnak-e érvényesülni ezek a szempontok, azaz merre van most az arra.