Ha dísznövényt metszünk, akkor elsősorban saját ízlésünkre alakítjuk az ágrendszerét. A gyümölcsfák metszése már egy kicsit ennél bonyolultabb. Ebben az írásban igyekszem összefoglalni azokat az alapvető szempontokat, amiket mindenki, még a hobby-kertész is könnyedén be tud tartani.


 

Elsőként azt vizsgáljuk meg, hogy melyik gyümölcsfajnak milyen rügytípusa van.

Rügy és rügy között is van különbség. A kihajtás alapján vannak alvórügyek és hajtórügyek. Az alvórügyeket akkor tudjuk „felébreszteni”, ha erősen megmetszük a fát, és az addig egyáltalán nem látható helyekről, pl. a törzsből indul majd el egy hajtás. Minőségük szerint megkülönböztetünk hajtás, illetve termőrügyeket. Helyzetük szerint viszont beszélhetünk magányos-, csoportos-, csúcs-, végálló- illetve oldalrügyekről. A házi kerti gyümölcstermesztés során az elsődleges cél sokszor, hogy a fa nem karcolja össze az autónkat, amikor beállunk az udvarba. ☺ Másodlagos cél lehet a termés szabályozás. Azt kell eldönteni (pl. az almánál), hogy nagy számú, viszont kisebb termést szeretnénk, vagy inkább alacsonyabb mennyiségben szeretnénk nagy és „piacos” terméseket, amivel aztán akár a szomszéd irigységét is kivívhatjuk.

A fenti alapkérdés eldöntése után járjuk körbe a fánkat és vizsgáljuk meg a hajtásrendszert. Az almástermésűeknél (alma, körte, birs, naspolya) egy-egy rügyet, vagy éppen dárdát láthatunk. Látszólag egy rügyből fog kifejlődni a hajtás, és a termés(ek) is. Ezeken a fajokon láthatunk termőnyársakat is, amelyekből már több éve csak termés fejlődik, és várhatóan a következő vegetációban is az fog fejlődni. Ezek alapján tudjuk beállítani azt a termőegyensúlyt, ami a kívánatos. Az almástermésűeket, éppen a dárdák és termőnyársak miatt, nyugodt szívvel szabad metszeni. Figyeljük csak meg, hogy ha az autó behajtást akadályozó vesszőket, ágakat eltávolítjuk, még viszonylag sok olyan rövid dárda és termőnyárs marad a fán, amelyről nyáron, és ősszel termést takaríthatunk be.

1. kép: Idős körte fa - termőnyársak, dárdák

Külön fejlődő virágrügye van a csonthéjas fajoknak. A meggy és a cseresznye esetében találunk a rájuk igazán jellemző bokrétás termőnyársakat, amikor 3-6 virágrügy között találhatunk 1 hajtás rügyet. A bokrétás termőnyársak meghagyása vagy éppen eltávolítása nagyban befolyásolja a nyári termést.

2-3. kép: Meggy fa rügyek

Az őszibarack esetében, a legértékesebb termőrész, a jól beérett 1 éves vessző, amelyen kettesével vagy hármasával találjuk a virág és hajtásrügyeket. A csonthéjasok közül is inkább a szilván és a kajszin vannak rövid nyársat képző termőrészek, amelyek funkcionális értékük az erősségüktől és a rajtuk elhelyezkedő rügyek minőségétől függ.

4-5. kép: Őszibarack rügyek

Ha ezeket a rügyeket megvizsgáljuk láthatjuk, hogy a következő tavasszal nagyjából hány virágra számíthatunk. Majd egy ilyen részletes vizsgálat után, úgyis elsőként távolítjuk el, az amúgy is útban lévő hajtásokat. ☺ Az összes többi esetében, pedig igyekezzünk odafigyelni a termőrészek meghagyására, vagy éppen azok ritkítására. 

A termés mennyiségi és minőségi befolyásolásán túl, metszésre a fák koronájának szakszerű kialakítása miatt is szükség van. Az első és talán a legfontosabb szempont, amit a hobby-kertész jó, ha az eszében tart, a korona megvilágítottsága. Hiszen, csak a megfelelő napsütés mellett lesz finom a termésünk. Emellett szempont még a korona kialakítása során, a művelhetőség, a későbbi termesztéstechnológiai műveletek elvégzése és fajra jellemző növekedési erély szem előtt tartása. A korona kialakítását mindig úgy kell kezdeni, hogy a néhány lépés távolságot megtartva, körbejárjuk a fák. Ha őszibarackot metszünk, akkor a cél az, hogy jól belesüssön a nap a koronába, így egy fajta „katlan” koronát kell kialakítanunk. A meggy, cseresznye, szilva és kajszibarack metszésekor, alakítsunk ki egy „váza” alakot, amit 3-4-5 vázág kinevelésével érhetünk el. Az alma és a körte – éppen a sajátos termőrészei miatt - már egy kicsit nehezebb ügy. Alapvetően neveljünk ki egy függőleges törzset, amelyről leágaztatunk (fajtától és alanytól függően) 30-40-50 cm távolságban, jobbra-balra egy-egy hajtást. A fiatal alma és körte fák nevelésekor érdemes arra törekedni, hogy a törzsről leágazó hajtások állása közelítsen a 0-10 fokhoz. Ennek kialakítására szokták lesúlyozni a friss hajtásokat a kis gyümölcsfákon. Miután ezek befásodtak, nincs szükség további súlyozásra, és a metszés is jóval könnyebb munkává válik.

Mikor végezzük el ezeken a fajokon a metszést?

Elsősorban növényvédelmi szempontokat figyelembe véve, az almástermésűeket metszük a téli időszakban. Amennyiben arra lehetőségünk van, a csonthéjas gyümölcsfajok esetében, ne télen végezzük a metszést. A különbözőség okai, az egyes fajokat fertőző (elsősorban) kórokozók életmódjából adódik. Azok a károsítók, amelyek az almás termésűeket támadják, a téli időszakban kevésbé képesek fertőzni a metszési felületeken, mint azok a károsítók, amelyek a csonthéjasokat támadják. A növényvédelmi szempontokat érdemes a házikertben is szem előtt tartani.

Metszünk, hát nyugodtan! Attól nem kell félni, hogy bármit is elrontunk. Ha más nem, majd az alvórügyek kisegítenek minket ☺. A jó kondícióban lévő fa kompenzálni fogja az esetleges hibáinkat, de jobb esetben éppen meghálálja majd a szakszerűen elvégzett munkánkat. Néhány év gyakorlás után, a hobbi-kertész általában azon kapja magát, hogy a szomszéddal versenyezve és a megérett termést egymással elcserélve győzködi majd magát saját metszési módszeréről.

A metszésnek nincsenek aranyszabályai. Minden faj, minden metszőolló más, és persze minden kertész másként csinálja.