Gyümölcsöt termelünk, takarítunk be, adunk el frissen és feldolgozva Nagyrédén, a Mátra lábánál. Ebben az összetett folyamat a nőknek is megvan a helye. Hogy mi alakultunk a folyamathoz, vagy a folyamatot alakítottuk magunkhoz, így 20 év távlatából már nehéz lenne megmondani. Édesapánk szakmai irányítása mellett mi lányok szervezzük, bonyolítjuk a betakarítást és a frisspiaci értékesítést. Rengeteget spórolva így a konditermen és a szoláriumon, strandbelépőn, mert májustól novemberig elég gyümölcsösládát mozgatunk meg a hét minden napján, sokszor reggel hattól este hatig a ragyogó napsütésben. Az eső ugyan látszik, ha jön, de mégis előfordul, hogy traktor vontatja a beragadt autókat vagy a beragadt, meggyel telepakolt kamiont a sárból.

A hegyi túrázás sem hiányzik a boldogságunkhoz, mert a szamócaszedők és a meggyrázógépek folyamatos ellenőrzése, követése sok-sok gyaloglást kíván. Igen, egy quaddal kilométereket spórolhatnánk, de akkor hogy kérdezem meg a dolgozót, hogy hogy telt a hétvége, sikerült-e befőzni az előző napi meggyet, hogy vannak a gyerekek, a kiscsirkék, a szomszéd tehene… Mert a humánerőforrás-menedzsmentet nem csak tanultuk, hanem alkalmazzuk is. És nem esik nehezünkre. A kertészetben jellemzőek a kézimunkaigényes kultúrák, ami sok dolgozót, nálunk a szamóca-szüret 4 hetében napi 60-80 embert is jelenthet. 30 fokban, hajnali 4 órás kelés után sokszor kell a lelkesítő szó, ami többet ér a fenyegetésnél.

A szervezés sok esetben amolyan „tedd ide, tedd oda-kérések” sorozata a férfi munkavállalóink felé. Eljön az az idő, mikor 3 teli szamócás láda (kb. 18-20 kg) emelgetése helyett megkérem a kollegát, hogy cselekedjen helyettem. Biztos mindenki érzett már olyat, hogy mire elmondom, addig megcsinálom. Ahogy az ember rutinosabbá válik, megtanulja, hogy mindennek megvan az ára. Ha már 27 évesen derék és hát fájdalmaim vannak, úgy gondoltam, hogy a fizikai munkában túlbuzgó gazdasszony szerepkört nem érdemes folytatni. Ehhez az elhatározáshoz viszont olyan segítők kellenek, akikkel hatékony és jól működik a mindennapi munka.

Az én szakmám növényorvos, én felelek azért, hogy termékeink egészségesek és egyben eladhatóak is legyenek. Ez egy igen aprólékos munka, ami megköveteli a gyümölcsösök rendszeres látogatását és a helyben elvégzett növény-egészségügyi vizsgálatokat, ami után jöhet a receptírás, azaz a készítmény és a kijuttatás technológia meghatározása. A sikeres kertésznek azonban nemcsak a növényekhez kell érteni. Ahhoz, hogy jól működjön egy kertészeted, legyél egy kicsit gépész, pontos adminisztrátor és kiváló értékesítő. Ezek közül is a napi működésben a gépész a legfontosabb, értenünk kell a traktor működéséhez és a munkagépek beállításához is. Mi lányok, szerencsés helyzetben vagyunk, mert édesapánk (aki kertészmérnök) még aktív, így tőle tudjuk megtanulni a gépekkel kapcsolatos fogásokat. Már nagyon jól tudjuk, hogy mire való az „Ó” gyűrű, mi az a munkahenger, mi a különbség a hidromotor és a hidraulika szivattyú között, vagy mit jelent a traktoros szájából elhangzó kérdés, hogy teknősbékába vagy nyúlba végezze-e a kért műveletet. Elárulom a megfejtést: nyúl állásban a traktor nagyobb sebességgel közlekedik mint teknősbéka állásban, ami befolyásolja a gép által végzett munka minőségét.

Azt mondják, az adminisztrációt nekünk nőknek találták ki, nálunk mégse végzik a lányok ezt szívesen. Mindhárman inkább a tettek emberei vagyunk, azonnali a visszacsatolás és a sikerélmény minden nap végén, az eredmény kézzel fogható. Vagy targoncával. Többek között a targoncát nálunk a férjek, sógorok vezetik, akik nem csak a gazdaság hasznát, hanem a munkát is magukénak érzik.
Meg van annak is a szépsége, amikor szinte egész évben hamarabb kelsz, mint a Nap. Mi Benedek lányok, igazán szerencsések vagyunk.