Emlékeztetőül a korábbi bejegyzést nem olvasók számára felidézem, hogy az AKG pályázatok elbírálása során az 1. és a 3. tematikus előíráscsoportban 3 plusz pontot (ami 23, illetve 45 eurós többletet jelent hektáronként) szerezhettek azok is, akik vállalták, hogy növényvédelmi és talajtani szakirányítóval kötnek szerződést.


 

A pályázati kiíráshoz tartozó fogalomtár pontosan meghatározza a kategóriákat:

  1. Szaktanácsadónak csak azokat a személyeket ismeri el, akik szerepelnek a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által kezelt szaktanácsadói névjegyzékben, nem felfüggesztettek és nem is szüneteltetik a tevékenységüket.
  2. Talajtani szakirányítóként ismeri el azokat, akik a NÉBIH talajtani szakértői listájában, vagy a NAK névjegyzékében szerepelnek és a talajtan, tápanyag-gazdálkodás tevékenységre jogosultak.
  3. Növényvédelmi szakirányítóként pedig mindazokat, akik az I. forgalmi kategóriájú növényvédőszer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedéllyel rendelkező növényorvosok, vagy aki saját jogán növényvédelmi szolgáltatási tevékenységet végez vagy jogi személy keretében növényvédelmi irányítói tevékenységet folytat. Itt tehát nincs szükség névjegyzékbe való bejelentkezésre.

A fentiek tehát egyrészt azt jelentik, hogy a kötelezettséget vállalók számára növényvédelmi, és talajvédelmi szakirányítót is alkalmazni kell, vagyis nem választhatnak, hogy egyiket, vagy másikat vállalják. Azok számára, akiknél a növényvédelmi szakirányító szerepel a NAK névjegyzékben és a talajvédelmi szakirányítást is el tudja látni, nincs probléma, mert elég egy szerződést kötniük. A kérdés akkor érdekes, ha egyrészt valakinek van növényvédelmi szakirányítója (ez, egy új januári szabályozás szerint ráadásul kötelező szerződéskötést jelent), aki a talajvédelmi szakirányítást is el tudja látni, de nincs benne, vagy nem lehet benne (összeférhetetlenség miatt) a névjegyzékben. Ebben az esetben ugyanis a növényvédelmi szakirányító mellett talajvédelmi szakirányítóval is kell szerződést kötnie.

Másik eset (volt eddig), amikor valaki a saját gazdaságán belül – végzettségéből kifolyólag – el tudta látni egyik, vagy másik tevékenységet, akkor is szerződnie kellett a fentiekben említett szakirányítóval(kal). E második esetre jelent megoldást a pályázati kiírás módosítása, amely a következők szerint fogalmaz:

  • Egyrészt: a tápanyag-gazdálkodási tervet a saját gazdaságára vonatkozóan önállóan elkészítheti az a támogatást igénylő, és ebbe beleértendő a gazdasági társaságok, a gazdálkodó szervezetek vezető tisztségviselője, alkalmazottja vagy tagja, valamint az egyéni vállalkozó vagy alkalmazottja, aki nem szerepel a szaktanácsadási névjegyzékben, de a kiírás szerinti végzettségek valamelyikével rendelkezik.
  • Másrészt: a horizontális szántó (1) és a horizontális ültetvény (3) tematikus előíráscsoport esetében a növényvédelmi, illetve a talajvédelmi szakirányító feladatait a saját gazdaságára vonatkozóan önállóan elláthatja az a támogatást igénylő (hasonlóan beleértve a fenti bekezdésben felsoroltakat), aki nem szerepel a szaktanácsadási névjegyzékben, de növényvédelem esetében rendelkezik I. forgalmi kategóriájú növényvédőszer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedéllyel, talajvédelmi szakirányítás esetében pedig a pályázati felhívás szerinti végzettségek valamelyikével.

A pontos definíciót természetesen ennél részletesebben tartalmazza a pályázati felhívás, de a lényegét tekintve megfelel a fentieknek. Úgy tűnik tehát, hogy a döntéshozók figyelembe veszik a gyakorlat visszajelzéseit és igyekeznek segíteni az életszerűséget, a gazdálkodás hatékony megvalósítását.