Magyarország ugyanis úgy döntött, hogy a KAP reform után is az egyszerűsített területalapú támogatási rendszert (SAPS) alkalmazza és nem tér át a reform által bevezetett, bonyolultabb és a gazdálkodók számára kevésbé átlátható új támogatási rendszerre. Úgy gondolom, ez több szempontból is jó döntés volt.


Egyrészt így a gazdák egy jól bevált, ismert rendszert alkalmazhatnak továbbra is, ezért legalább ezen a téren nem kell újabb változással megbarátkozniuk, lesz úgyis elég változás még ezen kívül. Az pedig már csak hab a tortán, hogy amíg az ország a SAPS rendszert alkalmazza, továbbra is lehetősége van átmeneti nemzeti támogatást (ÁNT) nyújtani.

Ahhoz, hogy megértsük, miért is kell ennek örülnünk, vagyis hogy miért írom ezt a bejegyzést, tudni kell, hogy a nemzeti támogatások alkalmazásának lehetősége a mezőgazdaságban rendkívül korlátozott, mivel az agrárpolitika uniós szinten szabályozott szakterület. A mezőgazdaság területén az EU nem ad túl sok lehetőséget nemzeti támogatások nyújtására, hiszen amúgy is rengeteg pénz érkezik az EU-ból az ágazatba, és a nemzeti támogatások lehetőséget adnának arra, hogy egyes tehetősebb országok jelentősebb támogatásokat adjanak gazdálkodóiknak, ezzel pedig versenyelőnyhöz jutnának a többi ország gazdálkodóival szemben. Lássuk be, egy közös, egységes uniós piac építésekor tagállamok közötti ilyen megkülönböztetésnek nincs helye. Ezért is adhat minden ország csak korlátozott mértékben támogatást a hazai büdzséből.

Vagyis azt a lehetőséget, hogy az ÁNT-t továbbra is kaphatják a hazai gazdák, nagyon meg kell becsülni, mert ez további színtere annak, hogy nehéz helyzetben lévő hazai gazdálkodókat támogassunk, hogy a külföldi versenytársaikhoz képest javítsunk a helyzetükön. Mint ismeretes, az átmeneti nemzeti támogatás az eddigi nemzeti kiegészítő támogatás folytatásaként került bevezetésre 2014-ben, mivel a kiegészítő támogatást arra hozták létre, hogy a 2004-ben csatlakozott országok támogatását közelítsék a nyugati tagországokéhoz, és az eredeti tervek alapján 2013-ban megszűnt volna. Azonban a reform tárgyalásakor, köszönhetően a sikeres lobbi-tevékenységnek, az EU újra lehetőséget adott néhány tagországnak a támogatás folytatására. Az érv ezúttal az volt, hogy ennek a kiegészítő támogatásnak a hirtelen megszüntetése nehéz helyzetbe hozna több érintett ágazatot is, akik az évek során már megszokták a támogatást és számítanak rá. Ezért 2014-től továbbra is folytathatja Magyarország ezt a nemzeti támogatási formát, mintegy lassú kivezetést. Ez azt jelenti, hogy az EU ugyan nem tett le róla, hogy megszüntesse az ÁNT-t, de belátta, hogy annak lassabban kell végbemennie. Így 2020-ig, évente csökkenő mértékben ugyan, de adható ez a támogatás.

Addig is viszont sok gazdálkodó élvezheti ennek a támogatásnak az előnyét. A napokban megjelent minisztériumi rendelet szerint közel 27 milliárd forintot fordít a 2014. évben ÁNT-re a tárca.

Ennek keretében döntően állattenyésztéssel kapcsolatos, és munkaerőigényes ágazatok kapnak majd támogatást, ami összhangban áll azzal a politikai célkitűzéssel, hogy a hazai állattenyésztés fellendüljön, és javuljon a vidéki foglalkoztatás. A mai hazai agráriumban ugyanis az agrártársadalom elöregedése mellett az állattenyésztés csökkenő szerepe és az elnéptelenedő vidéki falvak jelentik a legnagyobb problémát.

Mielőtt rátérnék, hogy milyen ágazatok is részesülhetnek ebből a támogatásból, leszögezném, hogy a támogatás igénybevételének szabályain a hazai döntéshozás nem változtathatott, ez feltétele volt a támogatás továbbvitelének. Ezért a jogosult ágazatok köre és a részletszabályok megegyeznek a 2013-ra vonatkozó kifizetések nyújtásához engedélyezett feltételekkel. És persze a lehetőségek mellett a nemzeti költségvetés is véges. Összességében úgy vélem, a nemzeti költségvetés adta kereteken belül maximálisan kihasználjuk a kapott lehetőséget. A támogatások igénybevételének feltételeiről itt olvashat.

Ezek a nemzeti támogatások nemcsak a más tagországokhoz viszonyított versenyhátrány bizonyos mértékű ellentételezését szolgálják, hanem sok tízezer ember esetében hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés fenntartásához, ezáltal a vidék népességmegtartó szerepének megőrzéséhez, és bizonyos érzékeny ágazatokban működő mezőgazdasági termelők jövedelmének kiegészítéséhez is.