A történelem régi szerelem az életemben, hiszen ha egy kicsit kevesebb bulizás szorult volna a gimnazista éveimbe és a felvételit megelőző estébe, akkor ma nagy valószínűséggel történelemtanár lennék, csak egy hajszálon múlott. Tehát mindig is tudtam, hogy fontos a múlt üzenete, de most leckét kaptam abból, hogy a saját szakmámban is így van.


De vissza a könyvhöz: a feleségem, aki az Agrárgazdasági Kutató Intézetben dolgozik, életében először lejutott az épületük pincéjébe és a könyvtáruk raktárhelységében egy sor régi évkönyvre és folyóiratra bukkant. A pince kincsek között előkerült az agrárkamara 1926. évkönyve is, amit sajnos szigorúan csak kölcsön, de megkaptam. Először az évkönyv igényessége fogott meg, az, hogy a betűválasztás és az oldalképek mennyire jól segítik a gyors megértést. Ez a mai rohanó világunkban a tartalommal közel azonos fontosságra tett szert, ugyanis a ránk zúduló információ-lavinában csak annak van hatása, amit gyorsan megértünk. Elmélyülten átolvasni 100 oldalas anyagokat a bevezetéstől a tartalomjegyzékig ma már nagyon kevesek kiváltsága. Tehát első pillantásra 1-0 a 20-as éveknek. Második pillantásra pedig lenyűgözött a tartalom, a múltba nézve megértettem sok mindent.

Először is rendkívül összeszedett a tartalom, átlátható szerkezetben sok, de még emészthető mennyiségű adat van. És az adatok nem csak úgy oda vannak szórva, hanem szépen bemutatásra kerülnek az összefüggések. Egyébként érdekes, hogy látni, hogy mennyire modernitás irányultságú az egész írás, és bár egy szörnyű krízisen volt Magyarország éppen csak túl, mégsem a múltba réved az anyag, hanem próbálja az akkori új megoldásokat, technikákat népszerűsíteni, elterjeszteni.

Itt át is térhetünk a számomra talán legérdekesebb részletre, hogyan is működtek az agrárkamarák 90 évvel ezelőtt. Részletekkel nem untatnám az olvasókat, ez inkább nekem tanulságos, de azt meg kell jegyezni, hogy az 1920-as években az agrárkamarák irányt mutattak. Mintagazdaságokat üzemeltettek, a legújabb eljárásokat, művelési termelési és tenyésztési eljárásokat mutattak be. Egyértelműen kiálltak a műtrágya használat fokozása mellett, hogy a hozamok növekedjenek. Összességében egy nagyon koherens és a korban egyértelműen modernek számító agrárjövőképet mutattak a 20-as évek termelőinek. Így 90 év távlatából olvasva a kor mezőgazdasági termelői egy nagyon szilárd és kidolgozott utat láthattak maguk előtt, hogy merre kell haladni. Ez elég irigylésre méltó.

Végül a kiadvány legtanulságosabb része, hogy melyek voltak a gazdák problémái akkor és most. Le kell szögezni, hogy a mezőgazdaági termelőknek akkor is voltak problémai, ahogy most is (és ahogy mindig is lesznek). A problémák eléggé hasonlítanak a mostaniakhoz, vannak olyan mondatok, bekezdések, amiket szó szerint lehetne most is idézni egy agrárfórumon. Például a gabona árak alakulása kapcsán, már 1927-ban is leírták, hogy alapvetően a külpiaci (tengerentúli) termelés határozza meg az árakat, de ezt még mostanában is sokszor meg kell ismételni. :)

De mi az, ami változott. Végig olvasva az anyagot, azt lehet mondani, hogy két dolgot megoldottunk az elmúlt 90 évben. Egyrészt a logisztika ma már nem okoz jelentős problémát a mezőgazdaságban, a 20-as években ez még az egyik legjelentősebb probléma volt, a termékek és állatok, gépek mozgatásáról, szállításáról a mai kiadványokban már nem nagyon olvasunk. A másik ügy, aminek vagy 20 oldalt szentel a könyv az a vámok, hogyan alakulnak a különböző agrártermékek és élelmiszerek vámtételei az export célországainkba. Merthogy már akkor is, ahogy ma is nettó agrár exportőr ország voltunk, vagyunk (és remélem leszünk is). Ezért nagyszerű dolog, hogy (leginkább az EU-nak köszönhetően) a 2000-es évek óta már nem nagyon kell ezzel foglalkoznunk, és a hazai mezőgazdasági termékek a legfontosabb célpiacainkra viszonylag szabadon áramolhatnak.

Emellett meg kell említeni, hogy viszont az 1927-ben kiadott 1926. évi beszámolóban egyetlen szó sincsen a támogatásokról. Hát ez alaposan megváltozott az elmúlt évtizedekben, jelenleg bármilyen mezőgazdasági kiadványnak jellemzően a leghosszabb és legfontosabb része a különböző támogatási lehetőségek bemutatása és boncolása. Kérem, hogy ebből senki ne azt következtetést vonja le, hogy feleslegesek a támogatások, mert két dolgot feltétlenül el kell mondani, egyrészt a mezőgazdasági termelők jövedelmi helyzete sokat javult az elmúlt 90 évben. Másrészt itt Európában a világ legjobb minőségű és legbiztonságosabb élelmiszerét állítják elő a gazdák, igazából kifejezetten olcsón. Egy átlagos háztartás a jövedelmének jóval kevesebb százalékát költi élelmiszerre, mint az elmúlt évszázadokban bármikor, amikor a legtöbb háztartásnak szinte az összes pénze élelemre ment el.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy fordítson egy kis időt arra, hogy megnézi néhány évtizeddel ezelőtt, mit, hogyan csináltak, elég sokat lehet belőle tanulni, és valahogy megnyugtató, hogy ugyanazokat a hibákat többször is el lehet követni. :)