Az 1962 óta működő Közös Agrárpolitika megreformálása nem újkeletű, valójában a KAP születése óta reformok sorozata. Nincs is ezzel baj, hiszen az idő múlásával újabb és újabb kihívások szolgálatába kell állítani a politikai eszközöket, mondhatni „haladni kell a korral”. De talán kicsit korainak tűnik a reformot követő második évben erről gondolkodni, még ha tudvalevő is, hogy egy elég hosszadalmas folyamatról beszélünk.


Már a tavalyi év végén elkezdődött a rendszer felülvizsgálata Hogan biztos egyszerűsítési javaslataival, amelyek egy részét már megismerhettük, egy része viszont csak nyáron lát napvilágot. A napokban pedig napirendre tűzték a 2020 utáni KAP témakörét a különféle fórumokon is, így a Miniszterek Tanácsában és a Copa-Cogeca munkacsoport ülésein is. De más kontextusban is előkerül a téma, ugyanis jelenleg a tejágazatot sújtó válság kezelésére szolgáló eszköztár kidolgozása is életre hívta a KAP megreformálásának vitáját.Angélique Delahaye francia néppárti EP képviselő jelentése az árvolatilitást kezelő KAP eszközökről - nem meglepő módon – ismét a közvetlen támogatások létjogosultságát támadja, ezúttal azért, mert azok „nem ösztönzik a mezőgazdasági termelőket a változások előretekintő kezelésére” és nem alkalmasak az áringadozások kezelésére sem.

Nincs új a Nap alatt, a közvetlen támogatások minden alkalommal vita tárgyát képezik, pedig azokért cserébe már számtalan kötelező előírást kell betartania a gazdálkodónak, és a követelmények száma egyre csak bővül. Legutóbb a zöldítés, mint klímaváltozás elleni eszköz csípett le 30%-ot belőle, illetve bővítette ki az összegért cserébe betartandó feltételek körét. Mindezen intézkedések hasznát az egész társadalom élvezi, ezért is hívják közjavaknak őket. A közvetlen támogatások tehát egyrészt a közjavak előállítását szolgálják, másrészt hozzájárulnak a stabil gazdálkodási körülmények megteremtéséhez, és ezáltal a mezőgazdaság fenntartásához. Persze ez utóbbit is beleérthetjük a közjavakba, hiszen mindenkinek érdeke, hogy az élelmiszer előállítás megmaradjon és legyen mit ennünk.

Hasonlóképp a termeléshez kötött támogatásokat is sokan kritikával illetik, mondván az torzítja a kereskedelmet és mesterségesen befolyásolja a piaci árakat. Ugyanakkor a kötött támogatások segítik az érzékeny ágazatokat, mint az állattenyésztés, hogy életben maradjanak. Sokkal inkább piactorzító hatásúak azok az intézkedések, amelyek válság esetén hullámszerűen befolyásolják a kínálati árat, a keresletet, vagy a kínálatot, nem beszélve arról, hogy a válságot időben meghaladó kihatással bírnak. Ilyen intézkedések esetén a gazdák döntései még inkább elszakadnak a piaci viszonyok megítélésétől, mert akaratlanul is ránevelik őket arra, hogy döntéseiknek nincs következménye, baj esetén úgyis kapnak segítséget.

Jobb idejében megkezdeni tehát a felkészülést az újabb változásra, amely várhatóan újabb célkitűzésekkel bővíti a KAP látószögét, sőt nem kizárt, hogy – egy aktuális elképzelés szerint – a jövőben már Közös Agrár- és Élelmiszerpolitikáról (KAÉP) beszélhetünk.