Az 1996-os első corki konferencia áttörést jelentett az Európa-szintű vidékfejlesztési politikában, amely gyakorlatilag innen datálható. Az EU akkor még 15 tagországának képviselői nyilatkozatot (Cork 1.0 nyilatkozat) adtak ki, meghatározva az uniós vidékfejlesztési irányvonalakat, az agrártámogatások egy részének helyileg kitűzött célok szerinti kiosztását lehetővé tevő programozás szükségességét; vagyis röviden, ekkor fogalmazódott meg az igény a Közös Agrárpolitika II. pillérének létrehozására.


 

Most, az esemény után 20 évvel meghirdetett második corki konferencia célja az előzőhöz hasonlóan, de immár 28 tagállam érintettjeinek bevonásával, a jelenlegi és várható agrár- és vidékfejlesztési kihívások azonosítása és egy következő corki nyilatkozat kiadása volt. Cork 1.0 nyomán feltételeztük, hogy egy valós változás alapköveinek a letétele szerveződik és ebben a hiszemben jelentünk meg mi is a NAK színeiben, hogy a magyar gazdálkodók érdekéért is legyen felszólalás.

Ebből a szempontból azonban volt bennünk egy kis csalódás. A konferencia két napja során összesen 4 óra jutott arra, hogy a meghirdetett párhuzamos szekciók műhelymunkái keretében egyeztessünk a közös irányvonalakról (a maradék időben előadásokat hallgathattunk meg). Azaz, hiába a profi moderátorok és a résztvevők igyekezete, ennyi idő kevés magvas gondolatok megfogalmazására. Igazából az is megkérdőjelezhető, hogy a felelősök az ott megbeszéltek alapján tették össze pár óra alatt a végül kihirdetett nyilatkozatszöveget.

De félreértés ne essék, nem szeretnék lehangolni senkit sem. Az esemény záróakkordjaként felolvasott Cork 2.0 nyilatkozat – akár egy előre elkészített szöveg volt, akár ott tették össze, akár a kettő vegyítve – tartalma elfogadható, hisz valós problémák megoldását irányozza elő, csak épp megmarad az általánosság szintjén, kevés újdonságtartalommal, a támogatáspolitika strukturális változtatásának szükségességére történő utalás nélkül.

Cork 2.0 nyilatkozat főbb tartalmi elemei

Szlogen: „better life in rural areas”, azaz a fő cél a vidéken élők életfeltételeinek javítása.

A vidéken élők életfeltételeinek javítását az alábbi részcélok teljesülésével látják biztosítottnak:

  1. vidék fellendülésének elősegítése
  2. vidéki ellátási láncok megerősítése
  3. vidék élhetőségének megteremtése
  4. vidéki környezet megóvása
  5. erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás
  6. klímaváltozásra való reagálás
  7. tudásátadás és innováció ösztönzése
  8. vidék önrendelkezésének fokozása
  9. politikai intézkedések hatékony végrehajtása, egyszerűbb adminisztrációval
  10. teljesítmény és elszámoltathatóság javítása

A célok elérésére érdekében elengedhetetlen, hogy a döntéshozók fellépjenek, tudatosítsák az európai polgárokban a vidéki területek és az agrárium pozitív gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait; tegyék vonzóvá a vidéki életet, a helyi vállalkozások indítását és működtetését; intézkedéseiket az érintettek igényei szerint, azokhoz rugalmasan alakítva hozzák; valamint gondolják újra az összes makro és szektor szintű politikát annak mentén, hogy azok milyen hatással vannak a vidék fejlődésére.

Az eufória tehát elmaradt, de az esemény olyan szempontból hasznos volt, hogy megindította a 2020 utáni KAP-ról történő gondolkodást, az egyes országok témában releváns szereplői találkozni tudtak, tapasztalatot cserélni, egyeztetni az esetleges közös projektekről; nem utolsó sorban ünnepelni a vidékfejlesztésért tett együttes erőfeszítések folytatását.

Franz Fischler korábbi biztos (1995-2004) sok jó útravalót adott, előadása előremutató volt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaságot rendszerben kell tekinteni, a vele érintkező területekkel együtt. Azaz, ennek mentén, szükség lehet egyrészt az EU-s intézményrendszer újragondolására, másrészt több olyan együttműködésre, amely az egyes területek között valósul meg, de nem csupán tematikailag, hanem a szereplőgárdát (döntéshozók, kutatók stb.) is tekintve. Emlékeztetett továbbá a szubszidiaritás elvének fontosságára, az alulról jövő kezdeményezések ösztönzésének szükségességére, és arra, hogy ne csupán a problémák megoldásán dolgozzunk, hanem az előttünk álló lehetőségek kihasználásán is. Rövid, lényegre törő kontextusba helyezte a mostani nyilatkozatot: az 500 millió európai lakosból jelenleg 200 millió él vidéken, amely lakosságszám félő, hogy 20 év múlva megfeleződik, amennyiben a városiakéhoz képesti relatív életszínvonal romlás folytatódik.

Ez utóbbi város-vidék különbségre válaszul volt a konferencián többször is elhangzó gondolat a szélessávú internet általános bevezetésének szükségessége, amelyre várhatóan tényleg nagy hangsúly helyeződik majd, ezzel merőben új kereteket adva a jövő vidékfejlesztésének.

Javítani kell tehát a vidéki életfeltételeket, és a helyi gazdasági lehetőségeket. Vagy, máshogy fogalmazva, lopva a konferencián is elhangzó Lampedusa idézetet: „ahhoz, hogy minden így maradjon, mindennek változnia kell”.

Akárhogy is lett a nyilatkozat megfogalmazva, az első corki nyilatkozathoz hasonlóan, ennek a hatását is csak később, körülbelül 10 év távlatából lehet majd megítélni, amikor már látjuk, hogy az itt lefektetett pontok végül is hogyan tárgyiasultak. És igen, a lényeg majd az általánosságon túlmutató konkrétumokban, részletekben lesz. Reméljük, azok meghatározásakor is jelen lehetünk és véleményünk beépül a végső produktumba.