Egy gazdának leginkább az utóbbi verzió jut az eszébe, míg a gazda összes „civil” barátjának inkább az előbb felsorolt lehetőségek egyike. Így történt ez egy kellemes őszi napon a mi víztározónknál, és a mi barátunkkal is.


 

Ő nevezetesen egy horgász, aki már régóta meg szeretné tudni, hogy vajon milyen halak úszkálnak, az eredetileg kizárólag öntözési célból felépült, műanyag fóliával kibélelt víztározónkban. Ugyanis más barátaink és kollégáink, akik szívesen fogják a peca botot, már tavasszal betelepítettek néhány darab kárászt a tavunkba. A napokban számunkra, víztározó tulajdonosokra az is kiderült, hogy abból a pár darabból mostanra rengeteg lett. Az „élőhely” specialitása, hogy ebben a tóban egyelőre tudomásunk szerint nincs más halfaj csak kárász. Ez egy olyan ökoszisztéma, ahol a fajok egymással nem kell, hogy versenyezzek, kizárólag saját szaporodásukkal törődhetnek. Aminek persze szintén megvannak a maga korlátai.

A horgász barátaink minden esetre javasolják, hogy lassan, mielőtt még a halak megakadályozzák a munkánkat, telepítsünk be egy-két ragadozó halfajt is, hogy az egészséges egyensúly megteremtésre kerüljön.

A víztározó azért épült alapvetően, mert a kút, amit fúrtunk, hiába több tíz méter mély, mégsem rendelkezett olyan vízhozammal, amely elégséges lenne az általunk alkalmazott öntözési technológiához. Annak érdekében, hogy megakadályozzuk, hogy a víz a tóból elszivárogjon, az egész felületet fekete, erre alkalmas műanyag fóliával kibéleltük. Ennek köszönhetően, van esélyük a vízi élőlényeknek is arra, hogy túléljék a telet, hiszen eddig minden télen kiszáradt a tavunk.

Most viszont lehet, hogy egy újabb ágazaton kellene elgondolkodnunk? A gyümölcstermesztés mellett, elkezdhetnénk akvarisztikával is foglalkozni. Egy másik, de bizonyosan kihívásokkal teli ágazat, ami akkor még izgalmasabb lenne, ha mi magunk is vonzódnánk a pecabothoz. ☺

Ettől függetlenül az ehhez kapcsolódó lehetőségeket érdemes lehet feltérképezni. Kicsit utána olvasva az alábbi információkhoz jutottam, Bercsényi Miklós, halgazdálkodással foglalkozó professzor írásaiból. A gyümölcstermesztésben is az intenzivitás fokozása a cél, így a haltenyésztés esetében is ugyanez az intenzív irány erősödik. Lehetséges, hogy intenzív technológiában lenne érdemes gondolkodni, ha tényleg komoly fejlesztésekbe kezdenénk?!
Az intenzív haltermelésnek magasak a költségei, ezért olyan halat kell ilyen technológiákkal nevelni, amelynek az ára is magas. Érdekes, de fontos szempont az is, hogy a hal haltáppal könnyen etethető legyen. Annak ellenére, hogy mi nem etetjük célirányosan a halainkat a tóban, mégis nőnek, növögetnek, és persze szaporodnak, ami nem is csoda, hiszen a kárász évente háromszor képes ívni.

Általában a halak közül is azoknak magasabb az ára, amikből kevés van, ilyenek leginkább a ragadozó halak, mint a már régen döntően intenzív módon nevelt pisztrángok, lazacok, vagy újabban több harcsafaj, mint az afrikai harcsa, vagy éppen a Pangasius. Ezek a fajok, különleges igényeik miatt nálunk nem jöhetnek szóba, de rövid szakmai tájékozódás után azt állapítottam meg, hogy a mi keszegeink gyérítésében a süllők tudnának segíteni. Annál is inkább örömhír ez számunkra, mert nincs a Balaton parton finomabb (és talán drágább) sült hal a süllőnél. ☺

A haltenyésztés hazánkban (pl.: HAKI, szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézet) is egy komoly ágazat, nemcsak a hal tartást, hanem a halnemesítéshez és a haltartáshoz kapcsolódó kutatásokat tekintve. Különösen komoly ágazat az új fajták kialakítása, amely munka során a kutatók az alábbi szempontokat tartják szem előtt. A sűrű tartás, a többszöri mozgatás és gyakori stressz megkívánja azt, hogy az ilyen körülmények között nevelkedő halak stressztűrőek és betegség ellenállók legyenek. Ennek elérésére komoly fajtajavító programok folynak, amiknek eredményeképpen az intenzív körülmények közé kitenyésztett fajták lényegesen jobb növekedési, takarmány-hasznosítási és betegség-ellenálló képességet mutatnak, mint vad fajtársaik.

A haltenyésztés mellett, a horgászat is egyre nagyobb divat. A hozzánk közeli ecsédi tónál ez a trend nagyon jól megfigyelhető. Az ecsédi tóról érdemes tudni, hogy a búvárok által nagyon kedvelt tó (volt), hiszen az országban szinte egyedülállóan tiszta a vize. Emellett a tulajdonos új célcsoport irányába nyitott azzal, hogy horgásztóként is elkezdte üzemeltetni a tavat. Hatalmas az érdeklődés a horgászok részéről, határainkon túlról is.

Mielőtt komoly akvarisztikai fejlesztésekbe kezdenénk, mélyebb szakmai tájékozódásra van szükség. Ami viszont biztos, hogy a halfogyasztás hazánkban is növekszik, és ez jó hír, hiszen a hal, bizonyos szempontok figyelembe vétele mellett, az egészséges élelmiszerek közé sorolandó. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de a több lábon állás elvének ez a típusú tevékenység is egy jó iránya lehet.