Ezek a lehatárolásokat minden tagország EU ajánlások alapján készítette el, mégis akkora mozgástér volt az egyes tagországok kezében, hogy a gyakorlatban a nemzeti preferenciákhoz igazították a lehatárolást. Ez azt eredményezte, hogy akadtak tagországok, amelyeknél viszonylag kis területre koncentrálódtak az elérhető források, amely egyben nagyobb fajlagos támogatással párosul, míg máshol szélesebb körben terítették a támogatást.