Magyar viszonylatban Anonymus említi krónikájában Kr. u. 481-ben és Kr. u. 901-ben a termálvíz jelenlétét hazánkban. Akkor még hévízként. Az első időszakban, az 1950-es évek végéig csak fürdők hasznosították a termálvizeket, majd a 70-es években indult meg a sikertelen szentesi kőolaj keresés után a termálvíz ipari célú felhasználása. Kiváló példa erre egy kút, ami ma 1735 méter mélységből, percenként 1700 liter 71 °C-os gyógyvizet ad.