A betegség lázzal, fokozott nyálképződéssel jár, és mivel a vírus vérereket károsítja, ezért az ajkak és a nyelv ödémássá válhat, ettől alakul ki a kékes színű nyelv.
Az állattenyésztők nagy részét érinti és komolyan foglalkoztatja ez a hazánkban október közepén megjelent fertőző betegség, ami a kérődző állatfajok, azaz a szarvasmarhák, juhok, kecskék, őzek, szarvasok és muflonok járványos betegsége. A betegség lázzal, fokozott nyálképződéssel jár, és mivel a vírus vérereket károsítja, ezért az ajkak és a nyelv ödémássá válhat, ettől alakul ki a kékes színű nyelv.
A betegség megjelenésével a különböző médiák és hírek a kor hírfogyasztási szokásainak (betegség, halál, baleset mindig kiemelt helyen szerepel) megfelelően, több csatornán és módon is tudósítottak. Hogy mik is az alapvető információk erről a betegségről, tudtunk volna-e tenni bármit is ez ellen, valamint mi várható a kialakult helyzetben, azt az alábbi pár bekezdésben foglalnám össze.
Rögtön a legelején fontos leszögeznem, hogy a betegség az emberre nézve teljesen veszélytelen, az állatokkal való érintkezés, és a belőlük készült élelmiszerek, termékek fogyasztása az emberre nézve nem jár semmilyen kockázattal. Nem fogunk a vidéket járva a legelőkön elpusztult állatokat sem találni, mert a juhok kivételével, de ott is csak kis mértékben a többi állatfajnál pedig csak ritkán okoz elhullást, sőt a vadon élő állatok szinte tünetmentesen vészelik át a fertőzést. A beteg egyedeket a jelenlegi hazai előírásoknak megfelelően kiemelik és hatósági utasításra állami kártalanítás mellett leölik. Ez több, főleg kisebb tenyésztő és tartó számára nehezebben érthető eljárás, főleg ha az állaton nem is nagyon látszanak a betegség tünetei, de mivel kezelés nem létezik, csak a megelőzés, azaz a vakcinázás és a mentesítés (pl.: szúnyogírtás), ez az egyetlen lehetséges eljárás a fertőzés megelőzésére és felszámolására. A vakcinával való védekezés azonban a jelenleg hatályos magyar jogszabályok szerint tilos, csak az országos főállatorvos rendelheti el, amit véleményem szerint legkésőbb jövő év elején meg is fognak tenni.
A betegséget az ún. törpeszúnyogok terjesztik, állatról állatra közvetlenül nem terjed, de nem kell jobban félnünk a szúnyogcsípéstől sem, mert az embereket még ezek sem betegítik meg, ez nem malária. Sajnos a szúnyogok az okai annak is, hogy a tenyésztőink és az állatorvosaink minden törekvése ellenére a fertőzés terjedését nagyon nehéz megállítani addig, amíg a szúnyogok számára kedvezően, azaz fagymentesen alakul az időjárás. A szúnyogok képesek akár 50 kilométeres távra is eljutni szél segítségével, az országhatárokat egyáltalán nem ismerik, és mivel az országunkat nem magas hegyvonulatok, vagy tengerek határolják, így ha egy környező országban megjelenik a fertőzés, valószínűsíthető, hogy bennünket sem fog kikerülni. Bízom benne, hogy az előző téllel ellentétben pár héten belül időben és az évszakhoz illően fog megérkezni a tél.
A hazai megjelenés óta a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szakemberei és a megyei Kormányhivatalok hatósági állatorvosai folyamatosan vizsgálják a megbetegedett állományokat és azok környékét, de mivel sajnos a szúnyogok számára még mindig kedvező az időjárás, ezért fertőzés az ország déli, délkeleti részéből az elmúlt hetekben folyamatosan terjed a nem fertőzött területek irányába. A hatóság a hatályos uniós és hazai jogszabályoknak megfelelően az egyes kitörések körül több zónát is kialakít fertőzések kitörési helyétől számítva. Az egyes kitöréséi helyektől számított 150 kilométeres sugarú kör, az ún.: megfigyelési terület nagysága, már akkora, hogy szinte elérte az ország szinte minden szegletét.
A betegség megjelenése az évnek különösen ebben a szakaszában sok fejtörést okoz számunkra. Ezekben a hónapokban van ugyanis a hazai húsmarhatenyésztők számára legfontosabb bevételt jelentő hízómarha alapanyag, azaz választott borjú értékesítés ideje. Jellemzően határon a túlra harmadik ország irányába, valamint az olasz piacra szánt karácsonyi bárányok kiválogatása és értékesítése. Az eladásra szánt állatokat a felvásárlók, kereskedők általában egy bizonyos súlykategóriában keresik, így ha azt az állategészségügyi gondok miatt kialakult szállítási nehézségek miatt túllépik, a tenyésztőknek, tartóknak komoly veszteségeik keletkezhetnek, mivel ezeket az állatokat a későbbiekben már nehezebb lesz értékesítenünk, a továbbtartásuk pedig komoly takarmányozási költséget jelent számukra. A tenyésztőink nehéz helyzetbe kerülésén felül a kialakult helyzet nem tesz túl jót a külkereskedelmi mérlegünknek sem, mivel feldolgozó kapacitás híján ezeket a „termékeket” jellemzően élőállatként, nem pedig feldolgozva értékesítjük, így elég jelentős exportbevétel kiesés keletkezhet.
A kialakult helyzetben a tenyésztőink számára rövid távon az értékesítési problémáik megoldása, vagy a nehéz időszak átvészeléséhez szükséges állami támogatás lenne egyes vélemények szerint az elvárható, de ez nem minden esetben reális, mivel tagjai vagyunk az uniónak, ezért minden nemzeti támogatást jóvá kell hagyatnunk a brüsszeli döntéshozókkal.
Kézenfekvő megoldás lenne, ha egyszerűen meghizlalnánk ezeket az állatokat, és itthon fogyasztanánk el őket, de amíg az éves átlagos marhahús fogyasztásunk kevesebb mint két és fél kilogramm (Argentínában több, mint 60kg), a juhhús fogyasztásunk pedig még a fél kilogrammot sem éri el, ez sem tűnik igazán járható útnak.
Mégis mit várunk különböző időtávokon ebben a helyzetben? Rövid távon egy gyors lehűlést, hogy a szúnyogok ne terjedjenek tovább, jelentsék be a szúnyogmentes időszakot, melyet követően negatív vérvizsgálati eredményekkel ismét szállíthatóak az állatok. Középtávon a vakcinázás minél hamarabbi elrendelését és megkezdését, mivel zárt, fagymentes zugokban a szúnyogok akár át is telelhetnek és tavasszal ismét útjára indulhat a fertőzés. Hosszabb távon azonban arra kell készülnünk, egyre inkább globalizálódó világunkban az ember tevékenységének köszönhetően fel kell készülnünk az ehhez hasonló betegségek megjelenésére olyan országokban és régiókban is, ahol 10-20 évvel ezelőtt ez még nehezen volt elképzelhető.