A gyermekkor a játékról és a tanulásról szól, a kezdeti időszakban inkább az előbbiről, illetve a játékos formában értelmezett tanulásról. Ez az ideális kor arra, hogy a gyerekeknek a türelmüket, a problémamegoldó képességüket fejlesszük.

Ezért is kell nekik minél színesebben, izgalmasabban elmagyarázni, elmutogatni a dolgokat – erre pedig nincs is jobb módszer, mint a játszótérre való kijárás, ahol számos inger, társas kapcsolaton keresztül szerzett tapasztalat révén tanulhatnak a gyerekeink. Ilyen tapasztalatok megszerzéséért tényleg csak a szomszédba kell átmenni, a játszótérre és elég hozzá mondjuk egy hagyományos csúszda.

Nagyon sok olyan játszótéri elem van, ami pontosan arra hivatott, hogy a gyerekeket a különféle készségterületeken fejlesszék. A már említett csúszda mondjuk azért tesz kiváló szolgálatot a gyerekek számára, mert a türelmet, az előzékenységet és a munka után megszerezhető jutalmat tanítja meg nekik. Nem is csoda, hogy nagy kedvence a gyerekeknek ez az eszköz, hiszen nagy élvezetet, izgalmat nyújt, amikor lecsúszhatnak – aztán már futnak is vissza a játékelem tetejére. Adódhat viszont olyan, hogy nem lehet korlátlanul használni a csúszdát, ha egyszerre több gyerek is vár a sorára a létránál. Ilyenkor a gyerekek azt is megtanulják, hogy oda kell figyelni a másik gyerek kis kezére, hogy nehogy rátapossanak, hogy nem indulhatnak meg a csúszda eszközén addig, amíg a másik ott ül a végén. Oda kell figyelni a másik testi épségére és ennek megtanulásának, illetve megtanításának nincs is jobb módja, mint az, ha élesben olyan szituációba kerül a gyerek, amikor szembesül azzal, hogy nincs egyedül a világon, a másik embernek is van, ami fájdalmat okoz.