Minden szakma kulcsa szerintem az életünk végéig tanulás. Csak így lehetünk mindig naprakész, jól felkészült szakemberek, legyen bármelyik szakmáról is szó.
A folyamatos tájékozódás érdekében, én nemcsak a hazai szaksajtót igyekszem nyomon követni, hanem a külföldi újdonságokat is folyamatosan figyelem. Ennek ellenére, a napokban egy olyan mozgalomról értesültem, amiről még sosem hallottam.
A kezdeményezés lényege, hogy az előre meghatározott programsorozat keretében, az érdeklődők hazai magánkerteket látogatnak meg. A cél egyfajta kedvcsinálás, még akkor is, ha a szomszéd fűje mindig zöldebb. 🙂 A látogatás során az érdeklődők, az adott kert tulajdonosával is kapcsolatba kerülnek, azaz személyesen is meggyőződhetnek arról, hogy a kert tervezés, kivitelezést és fenntartást tekintve, a lehetetlen nem létezik.
A programsorozat nem titkolt célja, hogy a társadalmat a zöld környezetünk fejlesztésére, formálására, azzal való megismerkedésre ösztönözze. Érdekes lehet egy-egy kert meglátogatása akkor is, ha éppen saját kertünk megálmodásán „dolgozunk”, vagy csak egy-egy fajt keresünk a kertünk sarkába, de nem tudjuk, hogy örökzöld, vagy lombhullató fajt válasszunk. A kertek megtekintése során igazából alkalom nyílik inspiráló ötletek begyűjtésére, egyedi megoldások felfedezésére és persze nem utolsósorban a tapasztalatcserére is.
A kerteket szakértők választják ki, így a kertnézők ténylegesen minőségi munkával megvalósított kertet, minőségi zöldfelületeket láthatnak.
Biztosan mindenki járt már abban a cipőben, hogy szüksége volt egy növényre, és nem tudta, hogy hova induljon. Nemcsak azt kell tudnunk megfogalmazni, hogy milyen jellegű növényt szeretnénk, vagy melyik faj, vagy család tetszene, hanem az is fontos, hogy hova szeretnénk ültetni. Ahhoz, hogy az adott növény hosszú távon is jól érezze magát a helyén, érdemes azt is körbejárni, hogy az adott helyen melyik faj lesz a legszebb.
Így történt ez a mi kertünk tervezése során. Mikor a szüleim „megálmodták”, hogy a kert melyik pontjára milyen növényt látnának szívesen egy dologgal nem számoltak. Mégpedig azzal, hogy az egész ház, teljes tetőfelületére lehulló csapadék egy bizonyos ponton lép ki a csatornából. És ők ide, egy gömb formájú tuját terveztek és ültettek. Alapvetően, jól ráéreztek, hogy ez a növény tökéletes lesz arra, hogy megfelelő árnyékot adjon, és a lenyugvó nap sugarai ellen megfelelő védelmet nyújt majd a nagy ablak felületeket eltakarva. Az elmúlt 20 évben, ez a gömb alakú tuja, rendkívül jól érezte magát nálunk, és rendkívüli méretével meg is hálálta azt a rengeteg vizet, amit élete során, közvetlenül a „nyakába” kapott, minden eső alkalmával. Ennek eredményeként, ez az egyed, a szakkönyvekben található gömbtuja méretekhez képest nagyjából éppen a duplájára nőtt meg. Hozzá kell tennem, hogy rendkívül szép látvány volt. Az elmúlt évek alatt ez a hatalmas egyed nagyjából 3 méter magasra nőtt, és megközelítőleg 2,5-3 méter volt az átmérője. Meg kell hagyni, a szabályos gömb alakot öltő, örökzöld tuja látványába télen-nyáron gyönyörködhettünk. Az idő múlásával, ez a gömb tuja, hatékony és gyors növekedésével, elhódította a teret, a mellette lévő berberis bokor és tiszafa elől, így 2015, a gömb tuja számára a végzet éve lett. Sajnos ki kellett vágnunk ezt a díszpéldányt. Most pedig nincs más hátra, azon kell gondolkoznunk, hogy melyik az a dísznövény faj, ami beleillik a környezetbe, és a rengeteg csapadék ellenére sem fogja átvenni az „irányítást”, minden más dísznövény elnyomásával.
Most, hogy felfedeztem a magán kerteket felkereső mozgalmat, lehet, hogy célszerű és praktikus dolog lesz, ha mi is felkeresünk egy-két kertet, hogy ötleteket gyűjthessünk, saját kertünk megújítására.
Benedek Borbála
Kertészmérnök, növényorvos