A szövetkezésről I. 

A mezőgazdaságban, de igazából általában az élelmiszer-előállítás területén a téma, ahova szinte minden beszélgetés és vita visszatér a termelők közötti szövetkezés, együttműködés szerepe. Ez egy megkerülhetetlen kérdés, nem véletlen, hogy speciális versenyszabályok vonatkoznak a mezőgazdaságra. Igazából mindenki egyetért abban, hogy valamilyen együttműködésre szükség van a termelők között, de a részletek tekintetében már jelentős különbségeket tapasztalhatunk a különböző álláspontok között. A jövőben többen is írni fognak erről a témáról ezen a blogon, úgyhogy most kezdjük meg az elmélyedést a kérdésben.

Pár évvel ezelőtt családi nyaraláson voltunk Dániában. Egy farmon laktunk, az ország közepén egy istállóból kialakított apartmanban. Minden nyaralás kapcsán igyekszem szakmai információkat, tapasztalatokat gyűjteni a vidék és a mezőgazdálkodás területéről. Egy kedves ismerősünk segítségével több dán farmot is meglátogathattunk, beszélgethettünk a tulajdonosokkal. Az egyik tejtermelő gazdaságban gyermekeim nagy örömére működés közben megismerhettük a teljesen automata fejőberendezést, amely előtt sorban álltak a tehenek. A farmer büszkén mutatta be a gazdaságát. Repkedtek a magas hozam adatok. Majd jó magyar szokás szerint a piacról kezdtem faggatni. Hogyan értékesíti a tejet? De nem jött válasz, mert vendéglátónk nem értette a kérdést. Többszöri nekifutás után kiderült, hogy a lefejt tejet minden nap elviszik, rendszeresen az előre rögzített számok alapján kifizetik és ez már több évtizede, sőt már az előző tulajdonosnál is így volt. Az „értékesítés” gondját emberünk azonban nem ismerte, nem figyelte a piacot, nem keresett másik vevőt, sőt nem foglalkozott a háztól való értékesítés gondolatával sem az esetlegesen magasabb árak reményében.

A vendéglátónk az Arla tagja volt, amely talán a világ legnagyobb, mára multinacionálissá vált tejszövetkezete. A részletek megismerése után kiderült, hogy a gazda és elődje is a dán MD tejszövetkezet tagjai voltak. Majd 2000-ben az MD egyesült a svéd Arla szövetkezettel, létrehozva az első határon átnyúló tejfeldolgozó szövetkezetet. Mindkét szervezet az 1880-as években jött létre, a helyi tejtermelők döntésével. A tagok saját gazdaságaikban termelik meg a tejet, amelyből a szövetkezeti tejfeldolgozó állít elő tejtermékeket. Már az egyesülés előtt is számos országban eljutottak a két szövetkezet termékeit, az egyesülést követően azonban folyamatos az Arla növekedése és terjeszkedése. Mára további norvég és német gazdák csatlakoztak a szövetkezethez, valamint több tejfeldolgozót vásárolt meg Angliában, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában, az USA-ban, Kínában és Oroszországban.

A növekedés önmagában nem jelent nagy hírértéket, azonban az Arla által megtestesített vertikális integráció a magyar tejtermelő gazdaságok versenytársainak, a tulajdonos tejtermelőknek hoz jelentős plusz bevételt. A szövetkezeti tagok így nem csak a tej felvásárlási árához jutnak hozzá, hanem a feldolgozott termékekből származó profitból is részesednek. A magyar versenytársak ezzel szemben a tej eladási árához is sokszor csak nagy kockázattal jutnak hozzá.

A hazai termelők versenyképessége, illetve jelen pillanatban versenyhátránya elsősorban a vertikális integrációk hiányából származik. Ezt a versenyhátrányt technológiai fejlesztésekkel, oktatással, k+f tevékenységgel, valamint termelői együttműködéssel nem lehet felszámolni.

Az Európai Bizottság 2012-ben készítetett egy részletes kutatást a mezőgazdasági termelők integrációjáról (http://ec.europa.eu/agriculture/external-studies/support-farmers-coop_en.htm). A kutatás a gabona, tej, sertés és zöldség-gyümölcs ágazatokban vizsgálta az egyes országok termelői integrációjának helyzetét. A vertikális integráció a termékek árain túl a termékpálya további profitcentrumaiból jövedelmekhez juttatja hozzá a tulajdonos termelőket.

A sertéságazatban Franciaországban 94%, Dániában 86%, Finnországban 81% a vertikális integrációk piaci részesedése. A gabonaágazatban Franciaországban 74%, Hollandiában 55%, Németországban 50% a vertikális integrációk piaci részesedése. A tejágazatban Svédországban 100%, Dániában 96%, Hollandiában 90% a vertikális integrációk piaci részesedése. A hazai termelők vertikális integrációi ezzel szemben a tejágazatban 31%-os, a sertéságazatban 25%, a gabona ágazatban csupán 12% piaci részesedéssel rendelkezik. Az összes vizsgált ágazat átlaga alapján az országok sorrendjében a magyar termelők az utolsó harmadban helyezkednek el.

1. ábra – A vertikális integrációk országonkénti részesedése az agrárszektorban, 2010

Az adatokat megismerve a hazai termelők jövedelem és versenyhátránya más dimenzióba helyeződik. A vertikális integráció hiányában nem jutnak hozzá a termékpálya további részeiből származó profithoz. Az Arla tulajdonos termelői, már nem csak a saját tejtermelésük feldolgozásából származó profithoz jutnak hozzá, hanem az Arla által felvásárolt cégek profitjából is részesednek.

Az európai versenytársak utoléréséhez nem elegendő a termelők beszerzési, értékesítési szövetkezeteinek létrehozása. Szükséges lenne, hogy a termelők a termékpálya további részeinek profitjából is részesedjenek. Az élhető vidékhez a termelői jövedelem növelésére, vertikális integrációk létrehozására lenne szükség.