Egy év telt el a KAP legújabb reformjának indulása óta, lassan elérkezünk a következő egységes kérelem beadásához. A gazdálkodóknak egy évük volt megbarátkozniuk az új jogcímekkel, köztük a zöldítéssel. De vajon sikerül eredményesen felhasználni az első éves tapasztalatokat? Történik bármilyen változás az előző évhez képest? És ami a legfontosabb, várható-e a hibás zöldítési kérelmek számának csökkenése a jövőben?
A gazdálkodók részéről nagy tiltakozás övezte a KAP legújabb reformjának lényegi elemeként bevezetett zöldítést. Három követelményének, illetve azok végrehajtási módjának ökológiai hasznát sokan vonták kérdőre, nem beszélve az intézkedés által okozott többletadminisztráció és alacsonyabb SAPS összeg miatti felháborodásról. Sajnos a későn megjelenő bizottsági útmutatások, a részletek sokáig tisztázatlan volta is tovább rontott a gazdálkodók bizonytalanságán és az intézkedés jó hírnevén. Mindenesetre az első év negatív és pozitív tapasztalatai egyaránt várhatóan sokat segítenek a jövőbeli hibák kiküszöbölésében.
A zöldítés három követelményt állít fel a gazdák számára: 15 ha szántó felett a szántó méretének 5%-ában meghatározott nagyságú ún. ökológiai célterület (EFA) kijelölését, a növénytermesztés változatosabbá tételét (diverzifikáció), és az állandó gyepterületek megőrzését. Ezekkel az intézkedésekkel a mezőgazdasági tevékenységet végzők hozzájárulnak a környezet és természeti erőforrások megőrzéséhez, és ezen közjavak előállításáért cserébe hektáronként mintegy 25 ezer forint értékű javadalmazást kapnak.
A 2015-ös kérelmezési évben tett EFA bejelentések alapján elmondható, hogy a gazdálkodók jellemzően a táblaszintű EFA elemekkel teljesítették az EFA kötelezettségüket. Ezek közül első helyen a parlag, a második helyen a nitrogén-megkötő növényekkel beültetett területek, a harmadik legnagyobb darabszámmal pedig az EFA másodvetések szerepeltek. Mindez nem meglepő eredmény, hiszen ha belegondolunk, tájképi elemekkel csak kismértékű EFA kötelezettség teljesíthető, mivel ezek jellemzően kis kiterjedésűek, illetve olyan adottságok, amelyek a területeknek csak egy részén vannak jelen. Érthető tehát, hogy a gazdálkodók nagyobb mértékben választották a táblaszintű EFA elemek létrehozását, vetését, annál is inkább, mivel ezen elemekkel esetenként kétszeresen, sőt akár háromszorosan is profitáltak. A parlag, a nitrogénmegkötő növény és az EFA másodvetés ugyanis nemcsak EFA elemként volt elfogadható, hanem akár a diverzifikáció egy kultúrájaként is. A parlag és a másodvetés a gazdák jelentős számának menekülő útként is szolgált a diverzifikáció tekintetében, hiszen a termesztett növények változatosabbá tételének részletes szabályai későn láttak napvilágot, amikor a gazdák egy része már elvetette kultúráit és megtervezte vetésszerkezetét. Számukra területük egy részének kitárcsázása, parlagon hagyása, vagy az első növényt követő másodvetés jelentette a diverzifikációnak történő megfelelés legegyszerűbb módját. A nitrogénmegkötő növények vetésével pedig nemcsak a zöldítés két feltételét teljesíthették a gazdák, de amennyiben megfeleltek további részletfeltételeknek (vetőmagmennyiség, csíraszám, állománysűrűség), ráadásként még termeléshez kötött szálas fehérjetakarmány-növény támogatást is igényelhettek.
A táblaszintű EFA elemek választása mellett szólt az az érv is, hogy azok feltételrendszere jóval átláthatóbb és sokkal könnyebben teljesíthető, mérhető, mint a tájképi elemek, vagy más EFA elemek terén támasztott elvárások. Mivel létrehozásuk és a kérelmező felületen történő kijelölésük is könnyebb volt, ezáltal a gazdálkodók sokkal biztosabban remélhették, hogy nem vétenek az előírások ellen és jogosultak lesznek a teljes zöldítési összegre. A tapasztalat azt mutatja, hogy a védett tájképi elemeket csak biztonsági többletként jelölték be arra az esetre, ha a táblaszintű EFA egy része mégsem kerülne elfogadásra. természetesen voltak olyan gazdálkodók, akik más tájelemek, vagy egyéb sávszerű elemek kijelölésével teljesítették a zöldítést. Ezek közül a legnagyobb számmal a táblaszegély, a fás sáv, a vizes árok és a termelés alatt nem álló erdőszél menti támogatható szántón kijelölt sáv szerepelt a legnagyobb számmal.
Sajnos az elmúlt évben beadott EFA bejelentések kapcsán a legtöbb elem esetében nagy számmal derült fény nem megfelelésre az ellenőrzések során. Ez alól kivételt a MePAR-ban fedvénnyel lehatárolt védett tájképi elemek képeztek. A gazdálkodók számára a tájelemek (pl. fás sáv, táblaszegély, vizes árok) esetében nem csak annak gyakorlati létrehozása (pl. táblaszegély ne legyen szélesebb mint 20 méter), de beazonosítása és bekategorizálása is nehézséget okozott (pl. 50%-ban fás szárú/lágyszárú-e a vegetáció, fás sáv szélességének lemérése). Ezt tetézte, hogy a felületen is nagy (méteres) pontossággal kellett elkészíteni a rajzot. Mindezek eredményeképpen ezeknél az elemeknél az ellenőrzött esetek ~24%-ánál tapasztaltak hibát. Az EFA másodvetések sok esetben a gazdálkodók hanyagsága miatt nem érték el ökológiai céljukat, mivel a szabályozás hiányában sokan alacsony vetőmagmennyiséggel vetették, vagy esetenként a kellő mértékű zöldtömeg elérése előtt talajba forgatták. A gazdálkodói félreértések következtében még az oly’ egyszerűnek tűnő EFA parlag esetében is nagy számmal fordult elő vétség. Sokan a bevetett, de belvízzel érintett területre, vagy tarlóra jelentettek pihentetést, vagy a meglévő állandó gyepet illették ezzel a kategóriával annak reményében, hogy azzal elkerülhetik, hogy területük bekerüljön a végleges állandó gyep fedvénybe. Mindezek eredményeképpen az ellenőrzött EFA parlagok ~29%-a bizonyult hibásnak.
A rövid felkészülési időre és a nagyfokú bizonytalanságra tekintettel az intézkedés indulásának első évében lehetővé tették az EFA kompenzációt, azaz azoknak a gazdálkodóknak, akiknek EFA-ja teljes egészében, vagy részben elutasításra került, egy hónap erejéig lehetőséget adtak újabb EFA elemek bejelentésére, hogy ezzel is elkerülhessék a támogatáscsökkentést. Ennek eredményeképpen sok gazdálkodónak sikerült megtartania zöldítési támogatását.
A diverzifikáció terén nagyobb problémák nem jelentkeztek, azt leszámítva, hogy annak technikai részleteire csak későn derült fény. Bár a maga átváltási és súlyozási tényezőivel az ökológiai jelentőségű célterület is a bonyolultabb intézkedések sorába tartozik, azonban a diverzifikáció különböző kultúráinak megvalósítása a diverzifikációs időn belül talán a legnehezebben érthetőnek bizonyult a gazdálkodók számára. Ennek ellenére – köszönhetően a számtalan tájékoztató előadásnak és kiadványnak – erre az intézkedésre nem volt jellemző a vétség, ebben a nitrogénmegkötő növények, a másodvetés és a parlag kultúraként való elfogadhatósága is jelentős szerepet játszott. A bejelentések során a gazdák a diverzifikációra tekintettel tervezték meg vetésszerkezetüket, majd arra figyelemmel hajtották végre. Bár az időjárás sokszor közbeszólt, azonban a vismaior bejelentéssel a gazdák ezekben az esetekben is elkerülhették a támogatáscsökkentést.
Az állandó gyep fenntartásának követelménye – bár tagállami szinten mért és előírt feltétel – sok gazdálkodót megrémített. A fenntartási kötelezettséget termelési, üzemszerkezeti lehetőségeik korlátozásaként értékelték, illetve a kategória föld értékére gyakorolt negatív hatásától tartottak. A 2015-ös kérelmezésre ezért jellemző volt, hogy az állandó gyeppel rendelkező gazdák nagy része tévesen parlag hasznosítást jelentett ezen területeire, vagy azzal a céllal, hogy elkerülje annak állandó gyep fedvénybe kerülését. Ebbe az irányba hatott annak az előírásnak a félreértése is, amely kimondja, hogy azok a szántóterületek, amelyeket tartósan EFA parlagként jelentenek, 5 év után sem válnak állandó gyeppé, hanem megmaradnak szántónak. Sajnos azonban miután az állandó gyep már nem szántó, hiszen legalább 5 éve nem akként művelik, az EFA parlagként való bejelentéssel az állandó gyep fedvénybe való bekerülést nem kerülhették el. Számos gazdálkodót pedig a földhivatali nyilvántartásba bejegyzett földhasználati kategória és a valós használat közötti eltérés tévesztett meg, ezért hibásan nem a művelésnek megfelelő, hanem a nyilvántartásban szereplő adat alapján szántónak jelentette állandó gyepét. A kisebb számú gyepfeltörések ellenére 2015-ben azonban visszaállítási kötelezettséget nem kellett megállapítani.
Összességében elmondható, hogy bár az első év nem volt zökkenőmentes, a gazdálkodók többsége megfelelt a zöldítési előírásoknak. Magyarország azon kevés országok között van, akik a lehető legtöbb EFA elemet bevezették, így a gazdálkodók számára több lehetőség adódik a teljesítésre. Magyar érdem az állandó gyepek fedvényének elkészítése is, ami szintén segíti a gazdákat a helyes kérelmezésben, valamint hazánk egyedüliként vezette be az EFA elemek rendelkezésre állásának intézményét, amelynek keretében a gazdák olyan EFA elemeket is elszámolhattak, amely nem az ő tulajdonukban, vagyonkezelésükben van, azonban a táblájukkal szomszédos. Bár EFA kompenzációra idén már nem nyílik lehetőség, azonban számos újítás segíti majd a gazdákat a pontosabb benyújtásban. Míg az előző évben az EFA elemek kijelölése, valamint az egyes jogcímek tekintetében történő tájékozódás rendkívüli mértékben megnövelte a támogatási kérelem elkészítését, addig várhatóan az ehhez szükséges idő is jelentősen csökkenni fog az idén. A 2016-os egységes kérelem beadásának idejére ugyanis az EFA elemek többségének (tájelemek és egyéb, nem tábla szintű elemek) MePAR lehatárolása megtörténik, így a területükön lévő elemeket a gazdálkodóknak már nem kell lemérniük és berajzolgatniuk, elegendő csupán jelezniük, hogy azt EFA-ként szeretnék elszámolni. A fedvények nem csak a kérelmezés idejét, de a hiba valószínűségét is csökkentik. Bevezetésre kerül továbbá – a Bizottság egyszerűsítési programja keretében – az előzetes ellenőrzés intézménye is, amely szintén a támogatáscsökkentés elkerülését segíti majd. Ennek keretében az MVH leellenőrzi a május 15-ig (idén május 17-lesz az ünnepek miatt) beérkezett egységes kérelmek tartalmát, és amennyiben megállapítja, hogy a bejelentett táblák, valamint állategyedek tekintetében valószínűsíthetően meg nem felelés miatti eljárás lefolytatása lenne indokolt, úgy erről a megállapításáról (május 15-től, idén 17-től számított) 26 naptári napon belül értesíti a gazdálkodót. A gazdálkodó az értesítésben foglaltakat mérlegeli, és amennyiben valóban mulasztás, vagy hiba áll fenn, úgy azokat a május 15-i határidőt követő 35 naptári napon belül jogkövetkezmények nélkül módosíthatja, valamint módosításnak nem minősülő változtatásokat eszközölhet, így elkerülheti az esetleges szankciót.
Bár az EFA elemek tekintetében számos olyan részletszabályt tartalmaz a rendszer, amelyek az ökológiai szempontok érvényesülését korlátozzák, illetve egyes elemek választásától eltántorítják a gazdákat (pl. méretkorlátok szigorú értelmezése, kerítés esetén szomszédosság nem áll fenn), sajnos az idei évben nem várható módosulás ezen a téren. Az Európai Bizottság zöldítésre vonatkozó egyszerűsítési javaslatai előreláthatóan idén nyáron jelennek majd meg. A javaslatokhoz a Bizottság figyelembe veszi a jelenleg zajló (március 8-ig), honlapján elérhető nyilvános konzultáció során beérkező javaslatokat is. A nyilvános konzultációban a Bizottság a gazdák, intézmények, szakértők elmúlt egy éves tapasztalatait várja a zöldítésről, valamint javaslatokat azok egyszerűsítésével kapcsolatban. Ezen felül a Bizottság idén végzi azt a felmérését is, amely a zöldítés ökológiai hasznát hivatott kimutatni, és a jövő márciusig elkészülő eredmények tükrében dönt majd arról, hogy 2017-től 7%-ra emeli-e az EFA kötelező mértékét.
A zöldítés terén eszközölt bizottsági egyszerűsítések, illetve a hazai rendeletben szereplő részletszabályok módosításai csak 2017-től léphetnek életbe, ezért a 2016-os évben a fent említett ellenőrzési intézkedésen és a fedvények elkészülésén túl érdemi jogszabályi változásra nem számíthatnak a gazdák.
Palakovics Szilvia
Agrárpolitikai Szakértő