Az őszi határban járva egyre gyakrabban találkozhatunk látszólag elhagyottnak tűnő, nem szántott táblákkal. Ennek oka azonban a legtöbb esetben nem a gazda hanyagsága, hanem a „hagyományos” szántás vagy talajforgatás alkalmazása helyett talajkímélő – a csökkentett bolygatás (talajlazítás) vagy akár bolygatás nélküli – művelés alkalmazása.

Ezen művelésmódok terjedésnek több oka is van, de mielőtt erre rátérnénk, érdemes összefoglalni miben is rejlik a talaj fontossága.

A talaj a növénytermesztés megkerülhetetlen tényezője, így annak jó állapota (fizikai, kémiai és biológiai) elengedhetetlen alapfeltétele a fenntartható gazdálkodásnak (gazdasági-környezeti-szociális szempontból egyaránt!). Fontos, hogy ennek nem csak akkor kell fennállnia, amikor növény található a területen, mivel a talaj nem egy élő rendszer, amely kikapcsolható amikor nem használják. A talaj nem csupán a növényeknek nyújt „szolgáltatást”, hanem életteret jelent számos egyéb élőlény számára is, a biológiai sokféleség fontos része, még ha ez nem is feltétlenül a leginkább szembeötlő.

Na de kanyarodjunk vissza oda, hogy miért is terjed a csökkentett talajbolygatású talajművelés. A forgatás nélküli talajművelés előnye, hogy kevesebb műveletből áll, és az apróra felszecskázott növényi szárak befedik a talajt, megvédve azt a kiszáradástól, s megteremtve a feltételeit a mikroorganizmusok felszaporodásának. A magyarországi állattenyésztés elmúlt évtized során tapasztalt jelentős visszaesése miatt – különösen a saját állatállománnyal nem rendelkező gazdaságok esetében – egyre nehezebbé vált a szervestrágya beszerzése, illetve kijuttatása. A csökkentett bolygatás alkalmazásával csökkenthető a légkörbe jutó szén-dioxid mennyisége, amely a jövőben akár mint „termék” is megjelenhet.

Az ősz folyamán magam is meglátogattam több gazdaságot, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek a megfelelő talajművelésre. Hangsúlyozták, hogy az elmúlt évek tapasztalata – a szélsőséges időjárási események gyakoriságának növekedésére – alapján egyre nagyobb hangsúlyt kap a gyorsaság, tehát az egyes talajműveléshez köthető beavatkozások optimális körülmények mellett történő elvégzése, amelyre egyre szűkebb időszak áll rendelkezésre. A jó minőségű talajművelés másik fontos feltétele, hogy az adott körülmények között legalkalmasabb eszközt kell alkalmazni, amely bizony azt is jelenti, hogy egy-egy eszköz kihasználtsága nem szükségszerűen magas. Ennek gazdasági következményein enyhíthet az együttműködés, jelen esetben a gépkörök, amelynek hazai elterjedése még közel sem kielégítő mértékű.

Fontos megemlíteni, hogy a bolygatás/forgatás nélküli talajművelés alkalmazása nem megy egyik napról a másikra, a helyi talaj és környezeti viszonyok tükrében több évre is szükség van az átálláshoz. Ez az átállás ráadásul nem csak a talajművelést érinti, hanem hatással van teljes termesztéstechnológiára, különösen a növényvédelemre. Ugyanakkor nem szabad elmenni azon tény mellett sem, hogy mindez új művelőeszközök beszerzését vagy bérszolgáltatás útján történő igénybevételét jelenti. Sőt egyes bolygatás nélküli művelőeszközök jelentős vonóerő igénye szükségessé teheti nagyobb teljesítményű erőgépek használatát.

A gazdálkodóknak folyamatosan nyitott szemmel kell járniuk, hogy gépbemutatók vagy szakmai napon hallottakat magukba szívják és így minél inkább alkalmazkodni tudjanak a változó természeti viszonyokhoz.

Molnár András
Agrárközgazdasági kutató