Mennyi pénzt költ az EU a Közös Agrárpolitika (KAP) fenntartására? Évi mintegy 18 000 000 000 000 forintot, ami felfoghatatlanul soknak tűnik. De nem az, és van értelme.
A kérdésre, hogy miért támogatjuk a mezőgazdasági termelőket, először is létezik egy hivatalos, vagy tudományosnak nevezhető válasz. Mivel a mezőgazdasági termelés rendkívül sok és különböző természeti, időjárási illetve egyéb körülménynek van kitéve ezért az egyik oldalról, ha nem szabályoznák, akkor elég hektikus lenne a mezőgazdasági termék előállítás. Viszont az igény ezekre a termékekre nemcsak hogy stabil, de mindenképpen ki is kell elégíteni. Többször fogunk még írni arról az egyszerű összefüggésről a Gazdablog bejegyzéseiben, hogy a forradalmakat és a nagy változásokat nem feltétlenül a nagy gondolatok, hanem sokszor az éhség, illetve a drasztikusan emelkedő élelmiszer árak okozták. Szóval az, hogy legyen élelmiszer minimum stratégiai kérdés, ezért megér egy kevés pénzt, hogy ezzel ne legyen gond. Ráadásul az EU-ban rengeteg előírást is be kell tartaniuk az élelmiszer-előállítóknak, így mivel az Európán kívüli termelőkhöz képest eleve versenyhátrányban vannak, ez is indokolja a támogatásukat.
De vajon mennyi pénzt is költ az EU a Közös Agrárpolitika (KAP) fenntartására? Kb. 60 milliárd eurót évente, azaz 18 000 000 000 000 forintot (remélem a nullák rendben vannak :), ami felfoghatatlanul soknak tűnik. Ez az EU költségvetésének mintegy 37-38 százaléka.
Most akkor, hogy is van ez? Az EU a világ összes pénzét elkölti a mezőgazdasági termelők támogatására? A válasz egyszerűen NEM.
Először is az EU néhány évtizedes múltjában az egyetlen valós közösségi politika a Közös Agrárpolitika volt, ami minden idők egyik legsikeresebb politikai beavatkozása volt, hiszen a céljait jellemzően elérte (ezekről is írunk még részletesen később). Húsz évvel ezelőtt a teljes EU költségvetésnek még több mint 70 százalékát a KAP tette ki. Mi agrárosok azt is szoktuk mondani, hogy az EU költségvetés azért van, hogy mezőgazdasági termelőket támogassuk. Sajnos ma ez már nem igaz, mert az EU büdzsé legnagyobb szeletét a strukturális alapok (regionális és kohéziós pénzek) teszik ki.
Másrészt ha pontosabban utánaszámolunk és lebontjuk a KAP teljes támogatás összegét egy főre, akkor azt kapjuk, hogy kb. évi 30-35 ezer forint/fő, azaz nagyvonalúan azt mondhatjuk, hogy mindössze napi 100 forintért minden EU állampolgár élvezheti a világ egyértelműen legbiztonságosabb, legjobb minőségű élelmiszerét. Ráadásul viszonylag olcsón, mivel hosszú idősoron (több évtizeden keresztül vizsgálva) soha nem költöttük a jövedelmünk ilyen alacsony részét élelmiszerre. Egy átlagos magyar családnak már nem az élelmiszerre fordított kiadások teszik ki a legnagyobb kiadási tételét, ami 100 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. A szigorú előírásoknak köszönhetően a termelőink (nem csak saját szándékukból) betartják az alapvető környezetvédelmi, állatjóléti, élelmiszerbiztonsági és -higiéniai szabályokat. Ráadásul a vidéki táj, ami körül vesz minket, kifejezetten kultúrkörnyezet. Szerintem így már nem is olyan sok az a 12 nulla.
Fontos végiggondolni, hogy mi történne, ha nem lennének mezőgazdasági támogatások. Sok közgazdász azt gondolja, hogy ez lenne a kívánatos állapot, mert így semmi sem torzítaná a piaci viszonyokat, a termelők a piacról érkező impulzusokra alapoznák a döntéseiket. Ez gondolat az oka, hogy az elmúlt évtizedben az EU, támogatásainak meghatározó részét elválasztotta a termeléstől. Ez már korántsem hangzik olyan jól, mert gyakorlatilag azt jelenti, hogy a termelő nem azért kap támogatás, mert valamilyen mezőgazdasági terméket előállítja, hanem a termelésétől függetlenül, ha úgynevezett kúlturállapotban tartja az általa megművelt területet, akkor már jogosult a támogatások nagy részére. Mélyebb elemzés nélkül megállapíthatjuk, hogy a támogatások már csak korlátozottan befolyásolják a konkrét termelői döntéseket, így feltehetjük magunknak a kérdést, hogy akkor mit is vesztenénk, ha nem lennének támogatások?
Az ezzel kapcsolatban készült tanulmányok és elemzések alapján, egyrészt szignifikánsan, akár 20-30 százalékkal csökkenne a megművelt területek aránya Európában. Nyilván a legjobb területeken továbbra is folytódna a termelést, de a perifériális és rossz termelési adottságokkal rendelkező területeken valószínűleg abbahagynák azt (jelenleg is nagyon sok területen a kúlturállapotban tartás (termelés) ráfizetéses, amit éppen a támogatás kompenzál). Másrészt nehéz lenne a világ egyéb pontjaihoz képest szigorúbb előírásokat betartatni a termelőkkel, hiszen nyilván, ha nem kapnak, valamilyen kompenzációt érte, akkor inkább máshol végzik a tevékenységüket, ahol kevésbé restriktívek a szabályok. És végül, ami a legfontosabb, egyszerűen drágább lenne az élelmiszer és csökkenne az élelmezés biztonság (Európában évtizedek óta nincs élelmiszerhiány, a fiatalabb generációk azt se tudják, hogy ez mit jelent).
Nyilván nem tökéletes a Közös Agrárpolitika, bürokraták csinálják, és bürokraták nem csinálnak tökéletes dolgokat, mert a végén még nem lenne szükség rájuk. De szerintem kevés napi 100 forint van, amit jobb célokra költök el, mint a magyarországi mezőgazdasági termelők és élelmiszer-előállítók támogatása.
Papp Gergely
Agrárgazdasági szakértő