Miért lett az adott táj olyan, mint amilyennek ma ismerjük, mi befolyásolta leginkább? A válasz erre a kérdésre természetesen a legtöbbször ez volt: az ember.
Egy maroknyian, fiatalok összeültünk a minap, mert valamiképpen folytatni szeretnénk azt, az előttünk járók által nemrég abbahagyott hagyományt, hogy egy „terep-konferencia” (MÉTA-túra) szervezésén keresztül nemcsak Magyarország növényzetét ismerjük meg egy-egy kiemelt, botanikailag érdekes helyen, hanem egy-egy kirándulás alkalmával átfogóan lássunk egy egész tájegységet.
A túrák 11 éve, minden évben két alkalommal kerültek megrendezésre. A korábbi túrák során a résztvevőknek mindig lehetőségünk volt egy hétre kiszakadni a mindennapokból és mindig nagy élmény volt összezárva lenni hasonszőrű szakértőkkel, kutatókkal, ilyenkor nem csak az egyes tájegységekből láttunk sokfélét, de egymás ismereteiből, tapasztalataiból is. Ezt a hagyományt szeretnénk most saját szervezésben továbbvinni.
A túrasorozat célja, hogy a túrák végén álljon össze egy kép a fejünkben Magyarország teljes területéről elsősorban növényzetileg, de látva az összefüggéseket a geológiai adottságtól kezdve az egyes gazdálkodási formák hatásáig. Miért lett az adott táj olyan, mint amilyennek ma ismerjük, mi befolyásolta leginkább? A válasz erre a kérdésre természetesen a legtöbbször ez volt: az ember.
Számomra ez a túrasorozat nem elsősorban a megszerzett ismeretek miatt vált fontossá. A látásmódomat változtatta meg: rá kellett jönnöm, hogy egy adott mezőgazdasági tábla, vagy egy legelő, kaszáló önmagában még keveset mond el magáról, ha nem hagyjuk el a tábla szélét. Hiába néznék át minden egyes fűszálat, hiába látnám a legrészletesebb talajvizsgálat eredményeit, önmagukban ezek az információk még nem teljesek. Most már tudni szeretném, hogy mit kíván meg a táj és az adott tájegység miben hasonlít és miben különbözik szomszédaitól, az ország többi részétől.
Egy tájegységen belül milyen a gyepek és a szántók aránya, mennyi az erdő, mekkorák általában a táblák, illetve hogyan követik az egyes hasznosítási módok a domborzatot, vízrajzot. A legelő állatok mikor és mennyit vannak a legelőkön, tarlókon, mennyi takarmány terem meg nekik. Mit érdemes vetni, milyen növényvédelmi beavatkozásokra van jellemzően szükség. Hogy lehet leginkább megelőzni a károkat, vagy alkalmazkodni az időjárás viszontagságaihoz.
Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb gazdálkodó a fent felsoroltakat pontosan ismeri, abban a környezetben ahol gazdálkodik. Akár végzi ezt tudatosan és az egyetemi évek alatt elsajátított ismeretek birtokában tudja az ott megtanultakat célirányosan alkalmazni, vagy akár belenőtt a tájba, a gazdálkodásba és tudattalanul is alkalmazza az átörökített ismereteket.
Az újdonság számomra abban rejlik, hogy csak akkor ismerhetjük meg alaposan a saját gazdaságunkat, ha tudjuk mihez viszonyítani. Ha látjuk a különbségeket, ezáltal a mélyebb összefüggéseket. Azt gondolom, hogy az egyes gazdálkodói döntéseket akkor lehet a legkörültekintőbben, legoptimálisabban meghozni, ha van viszonyítási alapunk. Ha megismerjük, hogy miben tér el a szomszédos tájegység, vagy akár az ország többi részén folytatott gazdálkodás a sajátunkétól. Ha utánajárunk, hogy a különbségeknek mi az oka. Ha minél pontosabban látjuk az összefüggéseket a táj szerkezete, a gazdálkodás és a környezeti adottságok között, akkor ez a tudás a jövőben az egyre kiszámíthatatlanabb környezeti változások közepette a sokszor forintosítható gazdálkodói döntések meghozatalánál előnyünkre válhat.
Rezneki Rita
Agrárkörnyezetvédelmi szakértő