01 okt 2020

Blog Post

Agrár, Vidék

Merre tovább Alsómocsolád? 

Mocsoládról még gyerekkoromban hallottam először, a Palacsintáskirály című filmben szereplő mocsoládi erdőkerülő kapcsán.

Mocsolád 1991-ben lépett ki számomra a meséből, amikor a Falufejlesztési Társaság jóvoltából egy hónapot töltöttem Dániában. A csoport tagja volt az Alsómocsoládi polgármester, Dicső László, aki azóta is vezeti a falut, és akivel azóta is baráti kapcsolatban vagyunk.

Alsómocsolád több mint 700 éves történelemmel rendelkező különleges baranyai falu. Az ilyenkor szokásos adatokkal és események leírásával nem untatom az olvasót, ha érdekli, ragadjon internetet és nézzen utána. Igen sok helyen fog adatokat, információkat találni.
A település különlegessége számomra nem a múltjában, hanem a jelenében van. Rengeteg ötletet gyűjtött össze és valósított meg a polgármester és kis csapata. A faluban most 350-en laknak.

A pályázati forrásokból teleház épült, mely mára civil házként működik, van továbbá idősek otthona, interaktív tárház, erdei iskola szállássalkültéri fitnesz, játszótér, sportpálya, konferencia központ, erdei tornapálya, könyvtár, tematikus ösvények és az interaktív tárházban még egy Foucault-inga is. A falu tavaly a helyi gazdaság támogatására bevezette „Rigac”-nak keresztelt helyi pénzt is.

A külső szemlélő számára Alsómocsolád egy elégedett, fejlődő falunak tűnik, ahová jó megérkezni, lakói vendégszeretők és mindig történik valami, így például minden nyáron a Palacsintáskirály fesztivál.
Az idei önkormányzati választások után az alakuló testületi ülésen azonban történt valami. A falu eddigi sikerei mellett a felmerült a lakosság folyamatos csökkenésének fenyegető problémája. Alsómocsolád lélekszáma csökken, az öregek kihalnak, a fiatalok elköltöznek és nem térnek vissza. A testület képzeletbeli szemei előtt valódi példák lebegtek, a KSH felmérése szerint jelenleg több mint hatvan falu áll a kihalás szélén.
Alsómocsoládon azonban nincs átlagon feletti munkanélküliség, a környéken van elegendő munkahely, a turizmus is működik, a falu földjei meg vannak művelve, van erdő és nagy halastórendszer. Folyamatosak a fejlesztési programok, sok érdekes találkozónak, konferenciának, műhelymunkának ad helyet a konferencia központ, a polgármestert és csapatát is sok felé meghívják előadni, de ez mind nem elég.

A polgármester a testület döntése alapján létrehozta a „Jövő-szövő” irodát. Első lépésként meghívott számos gondolkodó embert egy hétvége, hogy adjanak tanácsot, mondjanak véleményt az alábbi kérdésben: „Mit tegyünk, hogy üres lakóházaink ismét élettel teljenek meg, és a játszótérről ne csak az erdei iskolába érkező gyerekek zsivaját hozza a szél?”
A műhelymunka vezetését pedig rám bízta.

Közel negyven résztvevővel vágtunk neki a feladatnak az alsómocsoládi konferenciaközpontban. Többségük ismerte a falut, valamelyik projekt szakértőjeként járt már ott és a tudásból, tapasztalatából és attitűdjéből adódóan erős prekoncepcióval rendelkezett a kérdéssel kapcsolatban. A műhely kapcsán három jól elkülöníthető forgatókönyv állt elő:

A kívülről jött emberek között a legnagyobb támogatást a globalizációtól való elszakadás, a minél magasabb önellátási fok megteremtése kapta. Olyan emberek, családok betelepítését célozta meg, akik menekülnek a globalizált világtól. Ennek kapcsán elmerültünk a „kék”gazdaság és a permakultúra világában, az önfenntartó gazdasági és közösségi egységek, valamint spirituális közösségek létrehozásának lehetőségében. A jelen lévő főleg fiatal helyiek azonban nem mutattak feltétel nélküli lelkesedést az ötlet iránt. Többször elhangzott, hogy a helyi lakosság nem túl aktív a saját gazdaság fejlesztésében, csak kevesen tartanak állatot és művelik a kertjüket. Leginkább dolgoznak a környékbeli üzemekben, munka előtt és után pedig nem szeretnék lekötni magukat. A javasolt forgatókönyvre megvalósult példa Visnyeszéplak és a Krisna-völgy voltak, valamint azok a további példák, ahol a javaslatot megfogalmazók egy része személyesen is megfordult és tapasztalatokat gyűjtött.

A második javaslat a meglévő helyi értékekre, lehetőségekre épített betelepítést célozta meg, olyan célcsoportokat próbált meghatározni, akik városi életüket felcserélnék a falusi életre. A javaslat ötvözi a lakófalu és egy működő vidéki falu rendszerét, struktúráját. A javaslat kapcsán megfogalmazódott, hogy csak egy élhető, minőségi életet biztosító falu lehet vonzó a betelepülést megfontoló célcsoportok számára. A javaslatot leginkább a helyiek támogatták, mert szeretnének új embereket látni a faluban, akik megújítják a közösségeket, új életet visznek a helyi társadalomba.

A harmadik javaslat szorosan kapcsolódott a másodikhoz, mert a mostani falu minőségi életének biztosításáról szólt. A minőségi élet értelmezése kapcsán azonban a helyi és kívülről jött résztvevők véleménye nem mindenben egyezett. A helyiek számára leginkább a közlekedés, a helyben elérhető szolgáltatások és a helyi közösség fejlesztése volt fontos. Itt merült fel a térségi együttműködés lehetősége, az Észak-Hegyháti Mikrotérségi Unió, amelyet öt település (Alsómocsolád, Bikal, Mágocs, Mekényes és Nagyhajmás) önkormányzatai, gazdasági szereplői, intézményei és civil szervezetei hoztak létre.

A szombati műhelyen a várt válaszok helyett leginkább a feladat valódi körvonalai tisztultak, újabb kérdések és kételyek merültek fel. De a helyiek kedve ennek ellenére növekedett, szeretik a kihívásokat. Az egyes forgatókönyvek mentén újabb műhelyek szerveződnek, lesz „piackutatás” és letelepülési portfólió is készül a település és a környék lehetőségeinek összegyűjtésével. Az egyes forgatókönyvek alapján vizsgálni fogjuk a jelenlegi lakosság lehetséges reakcióját is (különösen az első forgatókönyv megvalósult példái alapján, ahol a betelepült „menekültek” és a falu lakossága között voltak mérhető súrlódások).

A munka tehát folytatódik, amiről időről-időre beszámolok majd a gazdablog.hu hasábjain.

Varga Péter
Vezetési tanácsadó

Related posts

Vélemény, hozzászólás?

Required fields are marked *